Francia elnökválasztás – Nemzetközi sajtó: nehéz évek várnak az új elnökre

Nehéz évek, nagy kihívások várnak Franciaország most megválasztott új elnökére, és ezek összefüggésben vannak az Európai Unió jövőjével is – értékelte a nemzetközi sajtó nagy része azt követően, hogy egyértelművé vált: Emmanuel Macron volt szocialista gazdasági miniszter jelentős fölénnyel legyőzte Marine Le Pent, a Nemzeti Front vezetőjét a választás második fordulójában.

A német konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) hétfői kommentárjában kiemelte: „a rémálom nem vált valóra: nem költözik az Élysée-palotába egy szélsőjobboldali”, ami „megkíméli a nyugati világot egy újabb politikai földrengéstől a Brexit és Trump után”.
A „megkönnyebbülés sóhajai hangosabbak, mint a szilveszteri petárdák, mert a francia választók nagy többsége a józan ész hangját követte, és nem az erőszakos, németellenes nacionalizmus propagandáját” – írta a FAZ.
Hasonlóan fogalmazott a liberális Süddeutsche Zeitung is, hangsúlyozva, hogy Emmanuel Macron győzelme meghozta a „sóvárogva várt megkönnyebbülést Európának”. A volt szocialista gazdasági miniszter győzelme megmutatja, hogy Európában vannak határai a „jobboldali populisták és nacionalisták” tevékenységének. Ezeket a határokat ugyan már az osztrák és a holland választók is meghúzták, de a „Franciaországból érkező jelzés” összehasonlíthatatlanul fontosabb, mert egyetlen európai országban sem összpontosul az államfő kezében akkora hatalom, mint Franciaországban – írta a német lap.
A baloldali Frankfurter Rundschau szerint Franciaországban a „nép többsége” felkelt azok ellen, akik azt állítják, hogy a nevében beszélnek, és „a nép ellenségének bélyegzik a másként gondolkodókat”. Így egy „elkötelezett európai” vezeti majd az országot, és remélhetőleg előmozdítja az uniós integráció ügyét, „Németországgal szoros együttműködésben”.
A brit Financial Times kommentárja szerint Marine Le Pen vereségét nemcsak Emmanuel Macron támogatói, és nemcsak Franciaország szövetségesei, de világszerte is mindazok hatalmas megkönnyebbüléssel fogadják, akik hisznek abban, hogy a liberális demokrácia képes újrateremteni magát. A londoni gazdasági napilap szerint a franciaországi elnökválasztás éles fényt vetett arra, hogy a franciák milyen eltérően ítélik meg a globális kapitalizmust, Európát és a nemzeti önazonosság kérdését. A választáson azonban a többség a nyitottságra, a toleranciára, az internacionalizmusra voksolt.
Emmanuel Macron győzelme egyelőre nem teljes. A mostani elnökválasztáson ugyanis „a francia szélsőjobb olyan legitimitáshoz jutott, mint korábban soha”. Franciaország töredezett politikai térképe, a széles körű társadalmi elégedetlenség, a nemzet jövőjének borúlátó megítélése és az elnöki intézmény hanyatlása miatt Macron ötévi államfői időszaka nehezebb lesz, mint bármelyik elődjéé azóta, hogy Charles de Gaulle 1958-ban megalapította az V. Köztársaságot. Ha Macron elbukik, végképp bizonytalanná válna, hogy 2022-ben miképpen lehetne megállítani Marine Le Pent – áll brit lap helyzetértékelésében.
A The Times című konzervatív brit napilap szerkesztőségi cikke szerint Macron egyesítette ugyan a Le Pen-ellenes szavazókat, messze jár ugyanakkor attól, hogy az egész országot egyesítse. Marine Le Pen választási kudarca olybá tűnhet, hogy a Donald Trump amerikai elnök megtestesítette populizmus túljutott a csúcspontján. Macronnak azonban most meg kell mutatnia a franciáknak, hogy tényleg ő az az alternatíva, akire vártak. Ha ez nem sikerül, Marine Le Pen „vagy egy másik Le Pen” készenlétben áll majd – áll a kommentárban.
A Die Presse című osztrák lap vezércikkében úgy vélte, hogy Emmanuel Macron győzelme történelmi mérföldkő, paradigmaváltást jelez, azonban óvakodni kell attól, hogy túl sok mindent belemagyarázzanak az eredménybe. A szerző szerint a legnagyobb hibát azok követik el, akik a történteket a populizmus feletti győzelemként túlértékelik. A liberális, Európa-barát jelölt győzelme nem változtat azon a tényen, hogy az első fordulóban a franciák jelentős olyan jelöltre szavazott, aki ki akarja vezetni az országot az Európai Unióból – olvasható a vezércikkben.
Alexandra Föderl-Schmid, a Der Standard című osztrák lap főszerkesztője véleménycikkében azt írta, hogy egész Európa megkönnyebbülten vette tudomásul Macron győzelmét. Meglátása szerint ismét bebizonyosodott, hogy a franciák „az első fordulóban a szívükkel, a másodikban az eszükkel szavaznak”. Úgy vélte, Macront elsősorban amiatt választották meg, mert „nem akarták a szélsőjobboldali Le Pent az elnöki palotában látni”. „Azonban naivitás lenne azt gondolni, hogy így megállítható a populisták feltörése” – tette hozzá. Föderl-Schmid szerint Macron az unió számára lehetőséget jelent, hogy kikerüljön a jelenlegi „agóniából”. Ugyanakkor nemcsak Franciaországnak, hanem az uniónak is több lendületre és egy világos irányvonalra lenne szüksége – állapítja meg.
Európa fellélegzett – címmel közölte vezércikkét a Kurier című osztrák lap. A szerző méltatta Macron „nyitott, már-már eufórikus” elköteleződését az unió mellett. „Azokban az időken, amikor ha valami nem sikerül, az európai politikusok Brüsszelt bűnbaknak állítják be, Macron lelkes Európa-politikája már majdnem bosszantónak tűnik. Macron elismeri az unió nagy vívmányait, azonban tudja, hogy reformra szorul – írja a szerző.

Az Il Giornale olasz jobbközép napilap Silvio Berlusconi volt olasz kormányfő véleményét idézve azt írta, hogy a választásokat a centrumból lehet megnyerni. A lap szerint Marine Le Pen az előrejelzéseknél is nagyobb vereséget szenvedett, és ez tanulság, hogy a „radikális pártoknak akkor van értelmük, ha a korábbinál szélesebb politikai kínálatot képesek felmutatni”.
A balközép La Repubblica is az olaszországi belpolitikára vetítette ki a francia elnökválasztás eredményét, hangsúlyozva, hogy a Nemzeti Front bukása Le Pen olaszországi követőjét, Matteo Salvinit, az Északi Liga vezetőjét gyengíti, azt mutatva, hogy a „populistákat le lehet győzni”.
A Corriere della Sera úgy látja, a „győztes francia modell” nehezen lesz utánozható Olaszországban, mivel  Macron nem más, mint sikeres „technokrata kísérlet, amely félretolta a pártokat”, Olaszországban pedig a pártpolitikai rendszer még mindig felboríthatatlan.
A La Stampa szerint Salvini hasonlít leginkább Marine Le Penre, de hiába minden hasonulni akarás, a kormányfői posztra törő Matteo Renzinek nehéz lesz Macron nyomába lépnie. „Macron teljes újdonságnak számít a francia és az európai politikai színtéren, Renzi azonban már rég nem jelent újdonságot” – jegyezte meg a La Stampa.
Az El País című spanyol országos baloldali napilap szerkesztőségi véleménycikkében hangsúlyozta, hogy az új francia elnökre hatalmas kihívások várnak. A lap szerint bizonyítania kell, hogy reformista projektje megfelelő a francia gazdaság dinamizálására, és meg kell szereznie a parlamenti többség támogatását. Mindemellett el kell oszlatnia a honfitársait sújtó „rossz közérzetet”.
Macronnak öt éve van arra, hogy hatástalanítsa a „szélsőséges diskurzust” – írta az EL País.
Az ABC című spanyol konzervatív országos napilap szerint Marine Le Pen veresége eloszlatta a Brexit utáni félelmeket. Győzelme viszont „halálos csapást” jelentett volna az európai stabilitásra.
Ám az elnökválasztástól távol maradók nagy száma is a társadalom „rossz közérzetének” létezését mutatja, amellyel minél előbb szükséges szembenézni Franciaországban, és a többi európai országban is.
Az ABC szerint a „valódi második fordulót” a francia parlamenti választások jelentik, a szocialistáknak és a republikánusoknak pedig tisztában kell lenniük felelősségükkel.
A La Libre Belgique című belga napilap szerint Macron, a vidék fölemelkedésének szimbóluma, az erős és hódító Európa támogatója, komoly feladat előtt áll, mivel a Nemzeti Front jelöltje történelmi pontszámot ért el, amely erős ellenzéki pozíciót biztosít számára. A szerkesztőségi cikk szerint az erősen megosztott, „a konzervativizmus által megbénított, erősödő populizmussal küzdő” ország pozitív üzenetet küldött Európának és az egész világnak. Mindennek ellenére a neheze csak most jön, hiszen a kérdés az, vajon az új elnöknek lesz-e parlamenti többsége ahhoz, hogy a legégetőbb reformokat véghez tudja vinni. Ha nem sikerül, a bukás a vasárnapi győzelemhez mérhető méreteket ölt majd – tette hozzá a belga lap.
A The Wall Street Journal (WSJ) című amerikai üzleti-politikai lap szerint Macron fölényes győzelme  ellenére koránt sincs biztonságban az Európa-projekt jövője, hacsak nem sikerül fokozni a biztonságot és megerősíteni a gazdaságot a kontinensen. A cikk szerint a francia centrista erőknek ezúttal még sikerült felülkerekedniük, de ha az új államfő „nem tudja majd gyorsítani a gazdasági növekedést, akkor Franciaország legközelebb talán nem lesz ennyire szerencsés”.
Macron nagy arányú győzelme új lendületet adott az EU támogatóinak a bizonytalanság után, amelyet az Egyesült Királyság kilépése, Donald Trump amerikai elnökké választása, illetve a nacionalista mozgalmak és pártok európai térnyerése okozott – írta a WSJ.
A Le Soir című belga napilap szerint a választás eredményével „új fejezet nyílik”, amely „a reményről és az elveszett bizalom megtalálásáról” szól. Mint írták, Macron számára a győzelem csak a kezdet, nincs idő ünneplésre a parlamenti választások előtt.
A Politico brüsszeli hírportál arról számolt be, hogy az elnökválasztás „referendum volt Európáról és a globalizációról”. Kiemelték ugyanakkor, hogy Marine Le Pennek, a Nemzeti Front „nacionalista, protekcionista” jelöltjének kudarca talán csak „ideiglenes”, a párt ugyanis minden korábbinál jobb eredményeket ért el.
Az orosz Kommerszant szerint Franciaország végeredményben a kisebbik rosszat választotta. A lap emlékeztetett rá, hogy miután a választási kampány során a választók sorra csalódtak „bálványaikban”, Marine Le Pent az első forduló favoritjának tippelték, de a választásokhoz közeledve ő is vesztett népszerűségéből, és a második helyen végzett. Gyengén szerepelt második forduló előtti televíziós vitákban, ami rávilágított mind a programjának, mind személyének gyöngeségeire.
A győztes Emmanuel Macront az orosz lap szerint eleinte senki sem vette komolyan. De az, amit korábban a gyengeségének tartottak – a bal- és jobboldali elvek vegyítését, a politikai hovatartozás hiányát -, végeredményben az ő kezére játszott, utat nyitva mindkét tábor támogatása előtt. Nagyarányú sikere a lap szerint esélyt ad neki, hogy megpróbálja valóra váltani programját abban a Franciaországban, amely új politikusok és új pártok korszakába lépett.
Tyimofej Bordacsov politológus a Vedomosztyi című lapban úgy vélekedett, hogy Macronra elsősorban a gazdasági és szociális rendszer rég esedékes reformja, valamint az elért vívmányok megvédése érdekében szavaztak, ezért megkapta az első fordulóban elbukott republikánus és szocialista elnökjelölt támogatóinak voksait. A szakértő nyilvánvalónak nevezte a franciák többségének választását amiatt is, hogy szerinte Marine Le Pen hatalomra kerülése mind országos, mind európai szinten „robbanáshoz” vezetett volna.

Macron győzelme azt jelzi, hogy Franciaország a jelenlegi Európai Unió „lebontására”, a kétsebességes Európa létrehozására fog törekedni, mellőzve egyúttal Európa „alapvető problémáját”, a bevándorlást – vélte a wpolityce.pl lengyel konzervatív hírportál kommentátora. „Nem lesz itt helye térségünk országainak, amennyiben alá nem rendelik magukat a nyugat-európai fővárosok által meghatározott politikának” – figyelmeztet a cikk.
Varsó, Budapest, Prága számára problémát jelenthet Macron győzelme – véli a Rzeczpospolita független jobboldali lengyel napilap főszerkesztője. Boguslaw Chrabota arra utal, hogy Macronnak címzett gratulációjában a belga kormányfő „egy új európai impulzust” említett. „A diadalmaskodó eurórajongók többsége” által is elvárt impulzus „Közép-Európa fővárosaiban inkább megdöbbenést ébreszt, mintsem rajongást” – értékeli Chrabota, hozzátéve: a kétsebességes Európát ellenző Varsónak „arculütés lenne”, ha Macronnak az euróövezeti tagállamok szorosabb integrációjára irányuló koncepciója győzne.
Chrabota szerint „alapvető civilizációs hibát” jelentene, ha Lengyelország peremre szorulna, miközben a kétsebességes Európa „állandósulna”. Ezért – mint szorgalmazza – fel kell készülni az európai stratégia megváltoztatására, „elásni a Párizs-ellenes csatabárdot”. „A felelősség azt sugallja: ott kell lenni a kemény magban. Akár az euró bevezetése árán” – szorgalmazza a főszerkesztő.
A szlovák liberális Sme a honlapján megjelent szerkesztőségi kommentárjában azt írta, hogy a franciák Emmanuel Macron személyében egy olyan elnököt választottak, akitől túl sokat várnak, egy „francia Barack Obamát”. A napilap szerint a megválasztott elnök a kampányában a választók olyan széles körét próbálta magához csalogatni, hogy nem lesz képes mindegyikük elvárásainak megfelelni, s az elvárások mögött álló érdekek összeütközésbe kerülnek majd.
„Ha Macron nem használja ki az esélyét és nem viszi előre Franciaországot, akkor a populistákat már semmi nem állítja meg” – vélekedett a Sme egy másik írásában a napilap főszerkesztője, Beata Balogová, aki szerint Macron győzelme „nem kényszerítette térdre a populistákat és a szélsőségeseket”, akik csak akkor állnak majd igazán vesztésre, ha Macron vissza tudja adni a franciáknak a büszkeség érzését.
A román Adevarul blogrovatában Mircea Morariu úgy vélekedett: akik ironikusan vagy aggodalmuknak hangot adva azt írják a közösségi oldalakon, hogy a francia elnökválasztáson Németország győzött, azok valójában elismerik, hogy a legnagyobb győztes az Európai Unió.
A liberális lap szerzője szerint a franciák az értelmükre hallgattak. Franciaország az unióban marad, ami Romániának jó hír – teszi hozzá.
A jobboldali Hotnews.ro portálon Valentin Naomescu kifejti: a francia elnökválasztás világossá tette, hogy a politikában már nem a jobb- és baloldal, hanem a liberális közép és a globalizációellenes, illiberális szélsőségek között húzódik a legfontosabb törésvonal. A hagyományos pártok franciaországi és tavalyi ausztriai kudarca az utóbbi fél évszázad nyugat-európai jobbközép és balközép történelmi pólusainak példátlan leépülését jelzi és egyértelművé teszi, hogy sokkal hitelesebb szocialista és republikánus vezetőkre van szükség – vélekedett a román portál cikkírója.