Gondolatmorzsa Engedd el… Közzétett 2017-04-06 0 Valami újba kezdeni, nyúlni valami új felé, nem igazán lehet mindaddig, míg a másik kezünket lekötve, szorítjuk a régit. Ezt az élet is tudja. Ezért gyakran, amikor valamilyen téren megérünk a változásra, fenekestül felforgatja a jelenünket, hogy az omladozó, düledező „régi” helyét átvehesse valami új. Talán azért, mert ha nincs már mibe kapaszkodnunk, akkor könnyebben teszünk lépéseket a változás irányába. Emiatt sokszor egy előrelépés előtt, valamiféle visszaesést tapasztalhatunk. Felfoghatjuk ezt úgyis, hogy az energiánk a régiről átterelődik az újra, mely közeleg felénk az életben. Ennek hatását akként érzékeljük kezdetben, hogy a jelenlegi életünk egyes területei bizonytalanná, labilissá válhatnak. Egyfajta ciklikusság ez. A folytonos változás ciklusai. Ezzel az áramlattal érdemes együtt haladni, különben a régit szorítva, abba kapaszkodva, nehézkessé válhat az életünk. Az újban, a régi szabályokkal, feltételekkel boldogulni nem igazán lehet. Legalábbis én így láttam és tapasztaltam.
