Elesett katona a történelem tükörképe – Hősök-napi megemlékezések

A Kereszténydemokrata Szövetség ajkai szervezete Hősök-napi megemlékezést szervezett a Templomdombon lévő világháborús emlékművekhez. A szép számmal megjelent emlékezők közösen hajtottak fejet a két világháború ajkai áldozatai előtt. Emlékeztek a hősökre, akik közül sokaknak nem adatott meg, hogy magyar földben nyugodjanak. Hősök azok, akik a haza és népük iránti szeretetből életüket adták barátaikért, nemzetükért, hazájukért. Amikor hőseinkről megemlékezünk, akkor bizony érdemes szembenézni azzal, hogy ez a megemlékezés csak egyfelől megemlékezés és tiszteletadás, másfelől pedig egy lehetőség és kötelesség, hogy a tanulságot levonjuk a történelemből, hiszen az elesett katona a történelem tükörképe a politikai döntéshozókkal szemben. 

A résztvevők együtt énekelték el a Himnuszt, majd a Forrás Női Kar éneke után Fenyvesi Zoltán, a Veszprém Megyei Közgyűlés alelnöke mondta el ünnepi megemlékező beszédét, amelynek bevezetőjében ismertette a Hősök Napjára vonatkozó törvényeket: – Az első világháború után három évvel született az 1917. évi VIII. törvény, amely arról döntött, hogy minden településen állítsanak emlékművet a háborúban elhunytaknak. Ez meg is történt mindenhol. 1924-ben egy másik törvény meghatározta azt a napot, hogy mikor emlékezzünk meg. A Hősök Napját a törvény szerint minden esztendő május utolsó vasárnapján tartják Magyarországon. Ebben mondták ki először, hogy: „Nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni.” Az ünnepet a második világháború után eltörölték, s következett egy hosszú időszak, amikor nem történtek megemlékezések, hiszen a kommunistáknak nem volt fontos az, hogy a hősökre emlékezzenek. Amikor a rendszerváltás megtörtént, néhány év után 2001-ben újból törvény született, amely megerősítette ezt a napot, kicsit kiegészítve azzal, hogy mindenkire emlékezzünk, akinek vérét ontották, aki az életét kockáztatta vagy elvesztette – hangsúlyozta az ünnepség szónoka, majd megemlékezését így folytatta: – És ma azokra emlékezünk, akik a legtöbbet, vagyis életüket áldozták a hazáért. Azoknak porai felett mondunk imát, akik vállalták a testi és lelki szenvedést, akikben égett a magyar haza iránti szeretet. Tehát nem sikerült a feledés homályába borítani ezt az ünnepet. A hősök emléke az emberek szívében, lelkében tovább élt. Hőseink sírját szent kötelességünk rendben tartani, emlékezni azokra a magyarokra, akik az elmúlt évszázadban vérüket ontották a hazáért. Hősök nélkül nincs nemzet. Történelmünk minden korszakát hőseink áldozatkészsége, vitézsége ragyogja be. Hősi életszemlélet, ősi magyar életszemlélet. Ez a kettő elválaszthatatlanul összeforrt: ez lett a magyar nép legigazibb, legtisztább erénye. Ezzel az életszemlélettel vívtuk ki a világ előtt is a ki nem mondott, de titokban érzett megbecsülést. Hősi halottainkra való emlékezés azonban nem gyászünnep, nem halottak napja, hanem büszke, öntudatos kegyelet azok iránt, akik nemzetünk megváltásával biztosították maguknak az örök életet – fogalmazta meg ünnepi gondolatait Fenyvesi Zoltán.

Az ünnepi beszéd után a Kereszténydemokrata Szövetség és a Fidesz ajkai képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit.

Az emléknapon Fuchs Tibor káplán irgalmat és megnyugvást kért a harctereken elesetteknek. Kovács Viktor evangélikus lelkész az emlékezés mellett a további háborúk elkerülésére is felhívta a figyelmet. A lelkészek hangsúlyozták, nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja testvéreiért, barátaiért.

A rendezvény végén a résztvevők közösen énekelték el a Szózatot, majd Törő Barna trombitajátékában hallgatták meg az Il Silenciót, ami az ünnepséget zárta.

***

A háborúnak nincsenek győztesei, csak vesztesei

Csékúton és Padragkúton a Civil Fórum Padragkútért Egyesület szervezésében tartottak emlékező és koszorúzó ünnepséget a Hősök Napja tiszteletére.

Puskás Károly önkormányzati képviselő mondott emlékező beszédet. – A sápadt halál időről időre tetemre hívja a gyászolók millióit. A kép régi és szívbemarkolóan új. Lélekben újra temetjük szeretteinket, mert talán nincs olyan család Magyarországon, amely ne vesztett volna el legalább egy apát, fiút, fivért a nemzetet próbáló háborúkban. A lélekharang ma, a Hősök Napján értük szól, a gyertya ma nekik világít, miként minden nemzet fiaiért, akik életüket áldozták az embert próbáló világháborúkban. A harangkondulás közben, a gyertyaláng fényének táncában látomásszerűen jelennek meg előttünk a hősi halált halt katonák, mint ostromlott vár bástyafokai. Én hősnek tartom mindazokat, akiknek volt erejük együtt élni a borzalmakkal, felülemelkedtek a velük történteken. Emlékeznünk kell azokra, akik nem lehettek győztesek s túlélők sem. Ne feledkezzünk meg a háborúk áldozatairól, és állítsunk emlékműveket tiszteletükre. Az emlékművek ápolása, rendben tartása, és a méltó megemlékezések szervezése az önkormányzatok feladata. Az önkormányzati szándék hiányában a közösség, az utódok veszik át a kezdeményezést itt Csékúton, Padragon és Padragkúton is. Kívánom, hogy ez mindig így legyen, ápoljuk elődeink, szeretteink emlékét. Gondozzuk, szépítsük hőseink kertjét oly módon, ha egy távolba szakadt dédunoka, ükunoka hazalátogat, akkor itthon otthon érezze magát. Szóval büszke legyen őseire és reánk. Erősödjön kötődésének szála. Zárszóként mondom, soha ne feledjük: „A háborúnak nincsenek győztesei, csak vesztesei!” – mondta ünnepi megemlékezésében Puskás Károly.

Az ünnepségen a helyi szervezetek mellett koszorút helyeztek el a Fidesz és KDNP képviselői, valamint a település lakossága. Mindkét ünnepség helyszínén fellépett a Jubilate Női Kar, valamint a Padragkúti Általános Iskola tanulói. Műsorukkal méltó módon emelték az ünnepség színvonalát!

Tollár Sándor