Egymásra várva

0

Szinte mindannyian elmondhatjuk magunkról, hogy életünk során legalább egy remek embert, egy igazán jó barátot elhagytunk valahol.

Ez lehet nem is volt tudatos, és oka is ezer meg ezer lehetett. Továbbtanulás, vagy épp a tanulmányok vége, egy költözés, egy új munkahely, vagy életvitelünkben történő jelentős változás és a többi. Nem is ez számít igazán, csak az, hogy szegényebbek lettünk-e általa. Úgy gondolom, vannak kapcsolatok, melyek csak egy-egy időszakra szólnak, de akadnak olyanok is, melyek örök érvényűek, függetlenül attól, hogy ez a szemünk előtt megnyilvánul-e vagy sem.

Az időszakos kapcsolatok lezárultával annak a fejezetnek melynek részei voltak vége, befejezésükkel nem marad hosszútávon űr az emberben. Ha keletkezik is ilyen, akkor azt idővel valaki pótolhatja, befoltozhatja. Lehet itt szó barátságról, vagy akár egy párkapcsolatról is. Az örök érvényű „szövetségek” esetében már más a helyzet. Bár lehet, hogy nem tudatosan köttettek, de itt a kapocs örökre megmarad, láthatatlan szálként összekötve a két felet. Ez az elszakíthatatlan szál időtől és távolságtól független, bárhol is legyünk éppen, valamiként összecsatol bennünket. A porlepte kapcsolatainkat, barátságainkat nem a nosztalgia, a régi meghitt, nyugodt idők újbóli megelevenítése reményében kell leporolni, hanem annak a láthatatlan szálnak a hívogató ereje miatt. Feltehetően együtt többek lehettek, mint csak magatokban. Ha ez nincs meg, akkor azt gondolom nincs értelme a portörlésnek sem, mert a kettőtök közti viszony úgyis csak újra bepókhálósodna. Viszont a régi, hívogató barátságok esetében nincs helye az egymásra várásnak. Vegyük kezünkbe az irányítást, és tegyük meg az első lépést! Ne éljük le szegényen, magunkban egy űrrel az életünket, hanem emeljük fel a telefont, vagy írjunk egy levelet – kinek hogy tetszik -, és ne fecséreljük tovább az időnket! Ne csak az a kis szál kössön össze bennünket, ha van lehetőségünk többre is.

Köszönöm egy régi barátomnak, aki megtette ezt, és ezzel megihlette ezt a néhány sort, illetve cselekedetével megtanított erre a csodás igazságra. Köszönöm!

KISS TIBOR

  • Mozgalmasság, hajszoltság

    Sokszor nyugalomra vágyunk… De a nyugalmat gyakran összetévesztjük a semmittevéssel, az es…
  • Önmagunk megvalósítása

    Sokan keressük a hivatásunkat vagy önmegvalósításunk konkrét módját az életben. Ám gyakran…
  • Tudom, hogy mit kellene tennem, de…

    Tudom, hogy mit kellene tennem… De az már egészen más kérdés, hogy mit teszek. …
Töltsön be több kapcsolódó cikket
  • Mozgalmasság, hajszoltság

    Sokszor nyugalomra vágyunk… De a nyugalmat gyakran összetévesztjük a semmittevéssel, az es…
  • Önmagunk megvalósítása

    Sokan keressük a hivatásunkat vagy önmegvalósításunk konkrét módját az életben. Ám gyakran…
  • Tudom, hogy mit kellene tennem, de…

    Tudom, hogy mit kellene tennem… De az már egészen más kérdés, hogy mit teszek. …
Még több betöltés Gondolatmorzsa

Ezt már olvasta?

Mozgalmasság, hajszoltság

Sokszor nyugalomra vágyunk… De a nyugalmat gyakran összetévesztjük a semmittevéssel, az es…