Bódé befogadó, megújulni képes, jövőben bízó városrész

0

Szoboravatóval és könyvbemutatóval ünnepelte Bódé városrész az Ajkához csatolása 70. évfordulóját szeptember 11-én. A kenyérgyári körforgalomban álló Mesebeli Életfa Kapolcsi Kovács Csaba és Kiss Miklós alkotása, A múló idő kertje Bódé helytörténeti könyv szerzője Utassy Istvánné. A szoboravatón Szabó- Kovács Krisztina verset mondott, majd az Ajka-Padragkút Táncegyüttes két tagja mutatkozott be Ramasz László koreográfiájával.

Ünnepi köszöntőjében Schwartz Béla polgármester kijelentette, hogy amikor 2002-ben visszaadták Bódénak a városrész kulcsát, az volt a szándékuk, hogy felszabadítsák az itt élőkben az erőt. Joggal feltételezték, hogy ebben a városrészben nagyon sok erő van, amelyet az emberek hordoznak magukban. Akkor nagyon sok volt a teendő, amit mára elvégeztek.
Már kiépült a csatornahálózat, megújult a városközpont, elkezdte működését a bolgárkert, ami egy hatalmas vívmány volt, és bejárta a hír a világot, hogy labdarúgó pályából bolgárkertet varázsoltak.
Az új lakótelep a város egyik legnépszerűbb helye, utak, járdák épültek, Bódé egy élhető városrésszé vált. A polgármester kijelentette, hogy természetesen ezzel nem lehetünk megelégedve, hiszen még van számtalan tennivaló. Meg kell építeni a kerékpárutat egészen Csingervölgyig, az új városrész megközelítését a Csikólegelőről is lehetővé kellene tenni, a Dózsa utcát szinte teljes egészében át kellene építeni. A temetőhöz vezető utat szélesíteni, parkolót építeni. Bódét mindig úgy emlegették, mint gyümölcsös városrészt, színes múltjával, jelenével. Ezt a célkitűzést, életritmust sikerült megragadnia két művésznek, Kapolcsi Kovács Csabának és Kiss Miklósnak, akik most más oldalukról mutatkoztak be. Csabát grafikusként, Miklóst üvegművészként ismertük meg. Ők együtt megalkották ezt a csodálatos életfát, amelyet remélünk, a közösség befogad. Az alkotás sokaknak tetszik, közösségi oldalakon is sok elismerő szót kapott. A fa ugyan nem fog nőni, de a polgármester reméli, hogy a városrész növekszik, fejlődik, a lakosság pedig élvezi az életet.
Az alkotók nevében Kapolcsi Kovács Csaba mondta el, megtisztelő volt, hogy őket kérték fel az alkotás elkészítésére. Az életfa Schwartz Béla ötlete volt. A fa jelképezi, hogy mindannyian a természet szülöttei vagyunk, onnan érkeztünk, oda térünk vissza és onnan kapjuk a kincseinket, amelyekkel jól vagy rosszul gazdálkodunk. A szív alak, a fa szerkezete Csabától származik, a gyümölcsök, amikben üvegszemek vannak, Miklóstól származik. A fában női alakok is el vannak rejtve, azok a tündérek, akik Csabának segítettek.
A résztvevők Dávid Eszter tolmácsolásában a Vigyázz a madárra című dalt hallgatták meg, gitáron kísért Papp Ferenc. A rendezvény a bódéi közösségi ház kertjében folytatódott, ahol Gerencsér Hilda, a városrész önkormányzati képviselője köszöntötte a nagy számban megjelent érdeklődőket és elmondta, jelenlétükkel támogatják a lokálpatrióta bódéi lakosságot, amelynek ha valamikor lesz évkönyve, piros betűvel kerül bele ez a nap. Az a szülőhelyhez kötődés érzése, ami a bódéi lakosságot áthatja, nagyon szép. Büszkeség, ha az ember egy ilyen városrész képviselője lehet, mert azt jelenti, hogy soha nincs egyedül. Bódé egy csodálatos gyümölcsöskert, lakói képesek az összetartásra, a megújulásra és arra, hogy az emlékeiket megőrizzék.
Utassy Istvánné a könyv szerzője elmondta,
Bódé olyan közösség, amelyik mindenkit befogad. Amikor Ajkához csatlakoztak, még városi rangja sem volt, de bízott a lakosság abban, hogy együtt jobban fejlődhetnek. A szerző elmondta, hogy az emlékeket meg kell örökíteni az utókornak, különben elvesznek.
A mai nyugdíjas korosztály még emlékszik arra, hogyan éltek a szülők, nagyszülők, milyen szokásaik voltak, melyik épületet mire használtak, vagy kik laktak abban.
– Tartoztam Bódénak azzal, hogy megírtam a könyvet – mondta Utassy Istvánné. – Itt születtem, nőttem fel, szerettek engem. Én akkor itt olyan könnyen voltam boldog. Jó volt bódéinak lenni. Az itteniek annyiszor tudtak megújulni, újrakezdeni, hittek a jövőben, dolgoztak, mellette énekkart, zenekart, színjátszó csoportot, olvasókört, sportegyesületet müködtettek.
Létezett a bolgárkert, volt vizimalom, hentes, zöldséges, szabó, cipész, vendéglős akik komfortosabbá tették a bódéiak életét. A Bóday család Öcsről költözött be és rangot adott Bódénak.
Ma is élnek a községben olyan emberek, akiket mindenki ismer. A 100 esztendős Tóth Sándor szépen szaval, énekel, Hauser Jenő bácsi, a kisgazda, aki a miniszterelnöknek is ír levelet, Szimeiszter Imre szaval, énekel, és csaknem minden rendezvényen részt vesz
A szerző az egykori bódéi hangulatot kívánta megörökíteni, a régi fotók az egykori életet, a lakókat mutatják be. Köszönetet mondott mindazoknak, akik régi fotókkal segítették a munkáját, valamint Benis Ferencné, Mics Antal, Ajka Város Önkormányzata, a Nagy László Városi Könyvtár és Szabadidőközpont támogatását.
Schwartz Béla elismeréssel szólt a könyvről, annak szerkezetéről, ugyanis épületenként halad, így az olvasó megtudhatja, melyik család hol lakott. Bódén sok kereskedő és iparos megélt, ami bizonyítja, hogy gazdag település volt. Hauser Jenő bácsi álma, hogy ismét legyen mészárszék. A könyv érdekes, élvezet olvasni. A bemutatót követően a Nosztalgia nyugdíjas klub tagjai vendégül látták a több, mint 100 megjelentet. Szimeiszter Imréné klubvezetőtől megtudtuk, hogy egész héten a rendezvényre készültek. A vendégeket pörkölttel, pogácsával kínálták. Bódén, a térség gyümölcsös kertjében a vendéglátás nem lehet gyümölcs nélkül, az asztalokon kosárba almát és szilvát tettek.

Töltsön be több kapcsolódó cikket
Még több betöltés Helyi Hírek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ezt már olvasta?

Nyolc zsák használt zoknit gyűjtöttek

A környezettudatosság jegyében szervezett használt zokni gyűjtést a Zero waste-tudatos hul…