BENSŐSÉGES EMLÉKNAP NAGY LÁSZLÓ TISZTELETÉRE – Ápolják a költő szellemi örökségét

Nagy László költő idén júliusban lett volna 93 éves, de már 40 esztendeje nincs közöttünk. Az iszkázi önkormányzat és a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány a Művészeti Akadémia támogatásával ebből az alkalomból emlékezett meg iszkázi szülőházánál, amelyet több mint harminc éve irodalombarátok kezdeményezésére emlékházzá nyilvánítottak és azóta is ápolják Nagy László szellemi örökségét, irodalmi rendezvények mellett rendhagyó irodalomórák, múzeumpedagógiai foglalkozások keretében. 

Az emlékház irodalmi élete több évtizedes hagyományra tekint vissza: 1984-ben állították helyre annak érdekében, hogy a költő szellemi örökségét a szülőföldjén ápolják. Fenntartója a helyi önkormányzat segítségével ma az iszkázi székhelyű Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány. Az első összejövetelt 2003-ban tartották, ettől kezdve évente legalább egy, de néha több alkalommal is tematikus irodalmi eseménynek ad helyet a ház.

Végigsétálva a költő szülőházában, megtudtuk, hogy a házat Nagy Béla, a költő édesapja építette 1908-ban. Jellegzetes középparaszti lakóház, zárt folyosós, a konyha a két szoba között van, a ház két végén kamra, illetve a nyári konyha. A házhoz illeszkednek a gazdasági épületek, a kert végében pedig pajta van. A déli szoba ma is olyan, mint a szülők életében. A konyhában Nagy László életét bemutató kiállítást láthat az érdeklődő, az északi szoba az alkotóműhely. A régi kamrában a költő apjának szerszámai és tevékenységét elismerő oklevelei vannak. A szín helyére építették az úgynevezett bolgárszobát, melyet a bolgár kormány építtetett a költő emlékére, hiszen Nagy László sok művet fordított, és ő tette ismertté a bolgár verseket magyar nyelven. Az emlékházon két emléktáblát is láthatunk: a homlokzaton lévő a házat jelöli, az oldalfalon lévő, Orosz János és Szilágyi Bernadett domborműve a költőt örökíti meg.

Az árnyat adó gyümölcsfák alatti asztaloknál foglaltak helyet a költészet kedvelői, a rendezvény résztvevői. Nagy András grafikusművész, a költő fiai vette át a házigazda szerepét. Köszöntötte a szép számmal megjelent kortárs magyar irodalom és művészeti élet jeles képviselőit, akik között írók, költők, irodalomtörténészek, kritikusok, műfordítók népesítették be az iszkázi szülőház kertjét. – Negyven éve hunyt el édesapám, a hiányt próbáljuk évről évre pótolni, azonban a seb a cédruson mindenképpen végleges. Nem kevesebb, mint másfél évtizede már annak, hogy évente, így az idén is a magyar kulturális élet élenjárói tiszteletüket teszik az iszkázi emlékháznál a költő alkotói nagysága előtt. Azok ismét eljöttek, akik még hallják a Pegazus szárnyak zenéjét – fogalmazott Nagy András. Édesapja költészetéről kifejtette: – Annyira sokoldalú, hogy évtizedekre elegendő témát nyújt azoknak, akik örökségét tovább kívánják vinni. Életművének a műfordítások épp annyira szerves részei, mint a versek vagy a néphagyomány ihletésében született írások. Így jött létre a balkáni népekkel foglalkozó alkalom gondolata is, amelyben nagy szerepet kapott Nagy László és a bolgár irodalom kapcsolata. A határokon átívelő szellemi kör mellett ugyanakkor megragadható egy tág értelemben vett tanítványi kör is: azok a mai fiatal költők, akik elődjüknek és példaképüknek tekintik őt, akik számára Nagy László utat mutat, mert egy olyan alkotói magatartást érvényesít, ami segíti őket pályájukon – hangsúlyozta a grafikusművész-fiú, aki idén hármas kötelességének is eleget tett. Nagy László emléke mellett megidézte felesége, a szintén költő Szécsi Margit műveit születése kilencvenedik évfordulója alkalmából, valamint Nagy László öccse, Ágh István nyolcvanadik születésnapját.

A jelenlévő irodalmi élet képviselői elmondták, hogy Nagy László életútját meghatározta hűsége szülővilága szellemi-lelki gyökereihez. Az értékbizonyossága alapján teremtette meg életművét, folytatva a felelős, újulni-újítani képes, a jó ügyekért bajvívó magyar alkotói magatartás-hagyományt. Az önmagát szüntelenül művelő, naprakész költő tagadta a beskatulyázó, kirekesztő törekvéseket, kultúrszemlélete nem fogadta el a mesterséges határokat, így maradt hiteles egyéniség, „verseiben bujdosó”, a diktatúra évtizedeiben. Eredeti életműve kivételes súlyú a modern ember világszemléleti útkeresésében. Nehéz történelmi korban kellett betöltenie hivatását. A költő érzékenyebb a társadalmi problémákra, ez az érzékenység olyan teher, amely akár össze is roppanthatja viselőjét. Nagy László verseinek mondanivalója ma is időszerű és az is marad. Különös fénye volt az arcának, a tekintetének, a mosolygásának, a mozdulatainak. Ezt a fényt a feje feletti glória adta, aranyozta be vele fényét.

Nagy László öccse, Ágh István költő, Iszkáz díszpolgára, valamint a nemzet művésze, néhány hete a Magyar Örökség kitüntető cím viselője a Kihalt emlékhely című versét osztotta meg a jelenlévőkkel. A megemlékezésen Aranypénz-térdű szerető címmel Nagy László megzenésített versei és népköltési fordításai csendültek fel Bognár Szilvia, Novák Péter és az Etnofon Zenei Társulás előadásában. A megzenésített versekkel és anekdotákkal Nagy László hallhatatlan személyiségének a portréját igyekeztek megrajzolni.

A műsor további részében Sebő Ferenc dalaiból idéztek, akinek szellemi munkásságára Nagy László rendkívül nagy hatással volt. A műsor végére Nagy László megzenésített versei mellett helyet kapott egy Kiss Ferenc-dal a Vízöntő zenekar múltjának ápolásaként, valamint az Etnofon Társulás által komponált, Vándordal című muzsika, mely az elvágyódásról, útkeresésről, a hazatérésről szólt.

Az emlékműsor végén a népes társaság a szülőháznál ünnepélyes keretek között megkoszorúzta a költő domborművét. Kontrát Károly Parlamenti Államtitkár, Vörösmarty Éva, a Veszprém Megyei Közgyűlés alelnöke, Cseh József Iszkáz polgármestere, Nagy Zsuzsanna, a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány kuratóriumának tagja, Balázsné Márton Mária, a pápai Nagy László Iskoláért Alapítvány képviselője, valamint a Bolgár Kulturális Intézettől Aratóné Kraszteva Tatjana helyezte el a tisztelet és az emlékezés koszorúit.

Az élményt adó kerti emléknapon beszélgetni lehetett a költő fiával, Nagy András grafikusművésszel és öccsével, Ágh István költővel. A testvér felidézte a régi szép együtt töltött családi éveket.

Nagy László versek… Nagy László versei

elhangzó versek: Szívem örökös ételed Egy kék lepke meg egy sárga Fagyok jönnek Jártam én koromban, hóban és itt had idézzem meg, volt tanárom Kiss Kálmán Nagy Lászlóról szóló véleményét egy rendhagyó irodalom óráról: forrás : http://www.hunyadi-csna.sulinet.hu/testuletek/magyar/magyar.html „Kiss Kálmán teljes mértékig azonosul Nagy László eszméjével, mely szerint a költészet lényege az erkölcsi tartás, viszont a posztmodern alkotásokat kevésbé értékeli.

 Tollár Sándor