AZ AJKAI FOTÓSOK ÖRÖKÍTSÉK MEG A KIS CSODÁKAT – A Fotográfia Napjára

Augusztus 29-e a Magyar Fotográfia Napja. A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége kezdeményezte a Magyar Fotográfia Napjának megünneplését, és ez 2003-tól minden évben így van. Ezen a napon készült Magyarországon először nyilvános rendezvényen fénykép. Minden fotótörténeti forrásmunka egybehangzóan állítja, hogy 1840. augusztus 29-én, a Magyar Tudományos Társaság ülésén bemutatták, miként lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzékeny nyersanyagon. Ez a nap alkalom arra, hogy a társadalom figyelmét a fotókultúrára és egyben a fotótörténeti értékekre irányítsuk.

Ez a nap arra is jó alkalmat teremt, hogy néhány pillanatra, talán néhány percre mélyebben átgondoljuk, mit is jelent számunkra a fényképezés. Hogyan épül be mindennapi életünkbe a fotózás, miképpen változtatják meg a gyönyörűen kidolgozott fényképek hétköznapjainkat.

Ezekre, és a hasonló kérdésekre sokféle válasz adható, attól függően, hogy ki milyen nézőpontból közelít hozzájuk. Egy biztos: a fotók örömet okoznak, annak is, akiről készülnek, annak is, aki a gépet tartja, s annak is, aki nézegeti a kész fényképeket. Fényképmilliók őrzik meg számunkra, az utókor számára a valós életet, a környezetet, a természet és az ember alkotta tájat, a társadalmi kapcsolatokat, az ünnepi pillanatokat, a család összetartozásának jelképeit és mindazt, ami az életünket jelenti.

Amíg az ember egy fényképet elkészít, és nem mutatja meg senkinek, addig a kép nem válik igazi értékké. Csak akkor, ha sokan nézik meg, s egy bizonyos hatás kialakul másokban. A közönség visszajelzése adja meg a képek értékét, ez segíti elő a fotósok fejlődését is. Egy ismeretlen szerző az 1700-as években így fogalmazott: „Az új látvány friss csodához vezet, minden színváltás újabb élvezet.”

Érdemes felidézni Márai Sándor író gyönyörű gondolatait: „Ahhoz, hogy egy emberi alkotás remekbe sikerüljön, s időtlen ragyogással kápráztassa és gyönyörködtesse az embereket, a tehetség, a téma, a kivitel tökéletessége mellett kell valami más is. A remekműben van valami tündéri elem, mely csodálatos fényével átsugárzik az egészen…”

Az Ajkai Fotóklub segítségével nagyon sokan megtanulták városunkban a képi anyanyelv legfontosabb alapszabályait, s ha ezt párosítják vizuális fantáziájuk merész ötleteivel, annak garantálható a sikere.  Minden alkotás láttán gondolatok ébrednek bennünk, s a képeken keresztül belelátunk a fotósba is, hiszen fellebbentik a fátylat legbensőbb énjükről, megmutatják, mi foglalkoztatja őket. Megláttatják az emberekkel azokat a kis momentumokat, amiket észre sem veszünk. Megörökítik fotóikon a fények játékát. Olyan pillanatokat vesznek észre, melyek mellett az egyszerű ember simán elmegy, de a fotósok ezekre a jelenségekre felhívják a figyelmet. Munkáik nyomán felfigyelhetünk a természet szépségeire, szemet gyönyörködtető látványaira; az emberi arcokon, portrékon keresztül beleláthatunk az emberi lélek rejtelmeibe is. Felhívják a figyelmet az örömökre, az ábrándos időskorra, az optimizmusra!

Ezek után nem marad más hátra, mint fejet hajtani az ajkai fotósok tudása, művészi érzéke előtt! Azt kívánjuk nekik: továbbra is ilyen éleslátással vegyék észre a környezetükben zajló eseményeket, közvetítsék élményeiket, örökítsék meg a kis csodákat, hogy ízlésviláguk továbbra is találkozzon a közönségével. Mert ez a legfontosabb értékmérő számukra!!!                                 

Tollár Sándor