A SZERETET SZEBBÉ TESZI ÉLETÜNKET – Hét verseskötet tizenkilenc év alatt

Osváth Imre nyolcvankilenc éves ajkai bányászköltőnek rendhagyó a pályája, hiszen hetvenéves korában kezdte költői munkásságát. Tizenkilenc éves pályafutása alatt az idei költészet napjáig pontosan 1264 verset írt. Ez azt példázza, hogy mindig élt benne a költőkre jellemző alkotó nyugtalanság.

Versei nem szorulnak külön ajánlásra, mert tartalmuk a szó valódi értelmében megtalálják az utat az olvasó szívéhez. Költői munkásságának kezdetét így foglalta össze: – Egész életünkben úton vagyunk, s egyszer hazaérünk. Én hetvenéves koromban értem haza, ekkor kezdtem versírással foglalkozni. A feleségem fedezett fel a költészet számára. Egy otthoni beszélgetés közben hívta fel a figyelmemet: „Mi van veled, rímekben beszélsz?” Ő bíztatott, próbáljak írni, s jöttek is a gondolatok. Késői öregkorban tanultam meg a versírást. Elég sokat küszködtem önmagammal, mert az embernek először önmagával kell számot vetnie, ha mondani akar másoknak valamit. S lehetőleg olyat, ami megragadja az embereket. A gondviselőnek hála, lassan öregszem. Sok tanulás, olvasáson keresztül jutottam el oda, úgy írni, hogy megértsék az olvasók mondanivalómat. Soha nem kívántam a Parnasszusra felszállni, ahhoz későn kezdtem repülni.

Osváth Imre tizenkilenc éves költői munkája alatt hét kötete jelent meg: Szívemből szólok, Őszi fénysugár, Pusztába kiáltok, Szív zenéje, Ösvényt tapostam és hidat vertem, Rövid ideig daloltál haldokló hattyúm címmel. Utolsó, hetedik kötetének Göröngyös úton címet adta. Bár reméljük, hogy csak a hetedik és nem az utolsó kötetnek…

Munkásságát országosan is több különdíjjal ismerték el, és tíz éve az Alkotó Képzőművészek és Írók Szövetsége egyik alelnökének választotta. – Ez a megtiszteltetés lírai munkásságom elismerése – jegyezte meg a bányász-poéta.

Versei többnyire a szeretetről, a megértésről, a családról, a bányászokról, az idős korról, az emberekhez és az emberekről szólnak, hiszen ott él közöttük. Szereti az embereket, úgy érzi, sikerült a lelkivilágukhoz közel kerülni. Sok fellépésre hívták a korábbi években saját verseivel. Nyugdíjasklubok Ajkáról, vidékről, és szívesen elment mindenhová. A Mária Rádióban egy éven keresztül hangzottak el versei. Szomorúan jegyezte meg: az idei költészet napján Ajkáról nem kapott meghívást… Elárulta, hogy a Költészet Napja tiszteletére megalakítják az Ajkai Szépírók Társaságát, hiszen nagyon sokan vannak, akik gyönyörű verseket írnak városunkban.

Osváth Imre költői hitvallása: – Beszélni és írni a szeretetről, mert ez tehet emberré bennünket. Az emberi szeretet, egymás megbecsülése, a barátság, a segíteni akarás közelebb hoz bennünket egymáshoz, szebbé teszi életünket, hiszen manapság a szeretet a legnagyobb „hiánycikk” az embereknél. Annyi szépsége van az életnek, a természetnek, ezt ragadtam meg, ismertem fel és adtam tovább az olvasóknak. Úgy érzem, költészetemmel sikerült gyökeret és szárnyakat adni egymásnak, bányászverseimmel pedig örök emléket állítottam a bányászoknak, s ilyen érzésekkel érdemes volt megöregedni – fogalmazott a „rímmester”.

Mi pedig azt kívánjuk Osváth Imrének, hogy a hetedik kötete ne az utolsó legyen, hanem kövessék újabb és újabb írások, hiszen eddigi versei tanúsítják, hogy szerzőjük optimista, és ez az optimizmus adjon még sokáig erőt, egészséget és hitet újabb alkotásokra!

Tollár Sándor