A saját nézőpont fontossága

Ha egy embert nézünk, akkor benne mindig egy kicsit önmagunkat is látjuk. Különféle szűrőinken, mércéinken, szabályainkon halad át a kép, míg végül megfogalmazódik bennünk, hogy a másik kicsoda. De éppen ezért, ebbe a „kicsodába” belefonódunk mi is az ítéleteinkkel, tévedéseinkkel, esetleges hibáinkkal. Ez a „kicsoda” valóságos lesz a számunkra, és talán némiképp igaz is. De ez csak a mi valóságunk, a mi igazságunk lesz.
Ne ess abba a hibába, hogy más valóságát és igazságát maradéktalanul elfogadod és átülteted a saját életedbe.
Ott, abból, talán semmi sem lesz igaz.

Valakit megismerni csak azáltal tudsz, ha őt magát látod, nem egy másik ember róla megfogalmazott képét.
Ami másnak a szemében kesze-kusza, a tiedben rendezett lehet. Ahol más őrületet lát, te békét találhatsz.
Ez nem azt jelenti, hogy te nem tévedhetsz, viszont a tévedésed így hozzád, a saját világodhoz igazodik, és nem lesz az életedtől idegen. Tehát a tévedéseddel együtt is „otthon” lehetsz.
Ismerd meg az embereket, és ha kell, tévedj velük kapcsolatban inkább te magad, minthogy más tévedését tedd hibásan magadévá.
Saját tekinteteden, nézőpontodon mindig csiszolhatsz, javíthatsz, finomíthatsz, másén viszont nem. És ha ez sikerül, a látottak és tapasztaltak is tisztulnak, finomodnak majd a szemedben…