Gondolatmorzsa A búcsúzásról Közzétett 2017-08-19 0 Fotó: Kiss Tibor Azt hiszem, kétfajta búcsúzás létezik. Az egyik, amiben tudva azt, hogy mi vár ránk, nem ferdítjük el, nem piszkítjuk be a majdani jövőt szavakkal. Búcsút intünk egymásnak, talán csak egy időre, vagy talán örökre. Legyen akárhogy is, ennek a búcsúnak mélysége van. Egy életszakasz, egyfajta minőség lezárása ez. A másik, amiben magyarázkodunk, fecsegünk, bizonygatjuk, kihangsúlyozzuk a viszontlátást, a későbbi kapcsolattartást. Általában ezekből nem lesz semmi… Mert ahhoz, hogy így legyen, nem szavak kellenek, hanem valami egészen más, valami megfoghatatlan. Ha valakivel a történetünk nem szakadt meg, csak új fejezetbe lépett, azt az ember érzi, és ekkor legtöbbször nem pazarolja a pillanatot fecsegésre. Hisz az elmondhatatlan úgyis elmondhatatlan marad. Ha valakihez egy láthatatlan szál fűz, az mindenképp visszacsalogat, visszaterel bennünket egymáshoz. Viszont amennyiben ez nincs meg, akkor helyette a szavak, a betartatlan ígéretek nem fognak hidat képezni közöttünk. KISS TIBOR
