Gondolatmorzsa A boldogságról Közzétett 2017-05-01 0 Sokan kergetjük a boldogságot. Legalábbis futunk, szaladunk valami után, amit a boldogságunknak nevezünk. Van, hogy lemaradunk tőle, de néha aztán vad vágtával mégis beérjük. Majd kifáradva, zihálva megérintjük, magunkhoz szorítjuk, és azt mondjuk: Megvagy! De amint felénk fordulva arcát megmutatja nekünk, jövünk rá, hogy tévedtünk. Összekevertük valakivel. Pont úgy, mint mikor az utcán egy rég nem látott ismerősünk nyomába indulunk, de aztán beérve őt eszmélünk csak fel, hogy célt tévesztettünk. Valaki egészen más után eredtünk… Nem is értjük ezt igazán… Hisz távolról oly biztosak voltunk a dolgunkban, közelebb érve pedig csak hitetlenkedve állunk. Annyira idegen, annyira más az, akit ott találunk. Nem is hasonlít az ismerősünkre. Már távolról sem… – Hogy nézhettük el ennyire? – kérdezzük ekkor magunktól. Ugyanezt tesszük a boldogsággal is. A boldogság képébe öltöztetünk mindent. Pénzt, embereket, tárgyakat, élményeket, különféle munkákat, pozíciókat. De elérve őket, a boldogság helyett mindig egy ismeretlen néz vissza ránk… Ám ekkor rendszerint a pillanatnyi megtorpanást követően újra tovaszaladunk, immár egy újabb cél, egy újabb vélt ismerős felé. És tesszük ezt gyakran egy életen át… Talán nem is a boldogságot hajszoljuk, hanem öntudatlanul menekülünk előle. Rohanunk a tévedéseink felé, melyek mögött a boldogságunkat sejtjük. Pedig ő ezalatt talán mindig csak egy lépéssel a nyomunkban jár, ám amíg szaladunk, el nem érhet bennünket. Meglehet, csak le kellene lassítanunk, meg kellene, hogy álljunk, és akkor ezúttal ő tenné majd a vállunkra a kezét, rég nem látott ismerősét üdvözölve. De itt már nincs tévedés… Ekkor valóban a boldogság az. A boldogság, melyet nem kívül, hanem önmagunkon belül találhatunk. Csak ezt a nagy rohanásban gyakran nem vesszük észre. Helyette ráaggatjuk mindenre a beteljesülésünk képét. Viszont nem a külső teremti a belsőt, hanem pont fordítva. A belső világunk bontakozik ki a külsőben. A külső a belsőt meg nem igen változtathatja, hisz az élmények, a tapasztalás milyensége belülről fakad. A boldogságot így kívülről nem várhatjuk, hanem önmagunkban, a nyugalmunkban megtalálva terjeszthetjük azt ki a világunkba. Hidd el, ha ez sikerül, színt kap minden. Van, hogy csak pillanatokra, máskor percekre, esetleg napokra, de a varázs, a csoda ebben rejlik. Nem a rohanásban… Kiss Tibor
