Gondolatmorzsa Beszélgetések Közzétett 2017-06-28 0 Az utóbbi időben ismertem fel, hogy a valódi beszélgetéseknek egyfajta különleges légkörük van. Az előző megállapításomban fontos hangsúly van a valódin, ugyanis korántsem a fecsegésekre gondolok ezzel, melyeket hallgatunk és hallatunk magunkból nap mint nap, még ha gyakran azt is hisszük, hogy olyankor tényleg beszélgetünk. Én a valódi, tartalmas társalgásokról beszélek, amik élettel vannak tele, és amelyek egy láthatatlan, de mégis szinte érezhető erőteret alkotnak maguk körül. Ezt az erőteret a beszélgető felek teremtik, és mondanivalójuk csak ezen belül értelmezhető és érthető meg teljesen, a valódi formájában. Ez azért lehetséges, mert ilyenkor nem csak szavakkal beszélgetünk, hanem láthatatlanul valami nagyobb dolog megy végbe a háttérben. Valami, ami a fül számára hallhatatlan. Bár a hangunk messzebbre szárnyalhat, mint az erőterünk határa, de azon túl a valódi üzenet már szinte kitapinthatatlan. Egy másik szobában ülve az egész csak szavak vagy hangok füzére. Már nincs benne élet, csak puszta hangrezgések. Bár felruházhatjuk tartalommal, értelmet adhatunk neki, de azt a légkört mely életre hívta, nem hozhatjuk létre, ezért nem is érthetjük meg igazán. Ez csak a körön belül lehetséges. De nem sétálhatunk be egy ilyen körbe, hogy megadathasson nekünk a kulcs ehhez az ajándékhoz. A kör csak azok számára van nyitva, akik megalkották azt. Más nem furakodhat abba. Ha mégis megteszi, akkor az egész szertefoszlik, és a varázs megszűnik. Biztos te is átélted már ezt. Ilyenkor, ha csak pillanatokra is, de megakad a beszélgetés. Elképzelhető, hogy aztán kibővülve, együtt megalkotnak a felek valami újat, ami legalább olyan varázslatos, mint az előző, de az már nem ugyanaz az erőtér lesz. Talán hasonló, mint a korábbi, de semmiképp sem ugyanaz, hanem egy teljesen új, immár még egyel több emberé… KISS TIBOR
