Továbbra is a legerősebb hatalom maradhat az Egyesült Államok

Felgyorsulhat a liberális világrend szétesése, kiéleződhetnek a nagyhatalmak közötti konfliktusok, de az Egyesült Államok középtávon továbbra is a legerősebb hatalom marad – írta a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont (SVKK) szerdán az MTI-hez az eljuttatott elemzésében.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatóközpontjának legfrissebb tanulmányában Donald Trump egy évvel ezelőtti amerikai elnökké választása nyomán elemezték a liberális világrend és a globális amerikai vezető szerep helyzetét, s azt, hogy mennyiben jelent mérföldkövet az új amerikai kormányzat a nemzetközi rendre nézve.
Varga Gergely A „Trump-faktor” és a liberális világrend válsága című tanulmányában kifejtette: az amerikai hegemónia és a liberális nemzetközi rend válságának számos jele van, de ezek egy része már több mint egy évtizede erőteljesen érzékelhető. A globalizáció és a liberális nemzetközi rend negatív hatásai jelentős politikai mozgásokat indítottak el az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában egyaránt. Mindennek van egy erőteljes gazdasági – a középosztály meggyengülése, egyenlőtlenségek növekedése – és a „különösen a liberális bevándorláspolitikával” összefüggő biztonsági és kulturális dimenziója. Az elemzés szerint a Brexit, Európa számos országában a radikális jobboldali pártok előretörése és Donald Trump megválasztása is alapvetően ezen folyamatokra vezethetők vissza. Ennek kapcsán Varga Gergely arra is felhívta a figyelmet, „nem csupán rövid életű politikai kilengésekről van szó, hanem a nyugati társadalmak mélyebb rétegeiben végbemenő, hosszabb távra is kiható átalakulásról”.
Ezen „válságjelenségek” már Donald Trump elnökké választása előtt is erőteljesen befolyásolták a nemzetközi kapcsolatok alakulását. Szakértők között a 2010-es évtizedre „általánosságban elfogadottá vált az a nézet, hogy az amerikai hegemónia megszűnt”. Másfelől az Egyesült Államok továbbra is messze a legerősebb hatalmi – gazdasági-technológiai szempontból is – potenciállal rendelkező állam, s ebben rövid távon még Kína sem fenyegeti.
Az elemezésben kitértek arra is, hogy a Trump-kormányzat „anyagiasítja” az Egyesült Államok nemzetközi kapcsolatait, a ténylegesen realizálható anyagi nyereség tükrében értékeli azokat, s kevésbé számol az olyan hosszú távon megtérülő előnyökkel, mint a bizalmi tőke vagy a nemzetközi közjavak zavartalan elérésének biztosítása (például hozzáférés a világtengerekhez, a világűrhöz, a kibertérhez, ezek biztonságos használata minden állam részéről). Mindemellett a globális politikai és biztonsági szférában a multilaterális nemzetközi szervezetekkel és platformokkal – például az ENSZ-szel – szembeni kritika jóval erőteljesebb lett, továbbá az emberi jogok és a demokrácia kérdései szinte eltűntek az amerikai külpolitikai napirendről.
Varga Gergely úgy vélekedett: a „legcsekélyebb változások” a regionális amerikai katonai-biztonsági szerepvállalások területén voltak. A „kommunikációs nyomásgyakorlás ellenére” az Egyesült Államok európai jelenléte a NATO-vállalások vonatkozásában nem gyengült, Kelet-Ázsiában pedig „egyenesen erősödött”. Az Egyesült Államok nem hagyná válasz nélkül Oroszország NATO-tagállamokkal szembeni lépéseit – emelte ki az elemzés, hozzátéve: még akkor sem, ha egyes szövetségesek nem teljesítik teljes mértékben védelmi kötelezettségüket. Kelet-Ázsiában pedig Japán, Dél-Korea és más szövetségesek számíthatnak Washington változatlan katonai szerepvállalására Kína és Észak-Korea feltartóztatása érdekében.
„Az amerikai hegemónia végét és a liberális világrend válságát nem a Trump-kormányzat idézte elő, ugyanakkor felgyorsíthatja ez utóbbi szétesését, mindezek pedig a nagyhatalmak közötti konfliktusok kiéleződésével járnak” – állapította meg az SVKK elemzése, amely ezzel együtt kiemelte: az Egyesült Államok középtávon is a legerősebb hatalom maradhat.