Trócsányi: a polgári engedetlenség nem egy mottó

Az állampolgár morális okokból kényszerülhet engedetlenségre, de viselnie kell a következményeit; a polgári engedetlenség nem egy „mottó”, amely alatt a káosz megengedett – írta Trócsányi László igazságügyi miniszter az Origo portálhoz eljuttatott nyílt levelében, amelyben az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet (Ekint) civiltörvénnyel kapcsolatos felvetéseire reagál.

Az Origón pénteken közölt nyílt levélben a miniszter úgy fogalmazott: az Ekint nevében Majtényi László és Somody Bernadette nyílt levélben „oktatta ki” a miniszterelnököt és őt a polgári engedetlenségről; a maga nevében ő is nyílt levélben válaszol. Azt írta, a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságával kapcsolatos ízlésük és véleményük „lehet, hogy nem egyezik”, de nem is kell egyeznie, ezért vitatkoznak, és a vélemény szabad.
Álláspontja szerint a civil szervezeteknek olyan eszközeik vannak, amelyekkel „kézzelfogható hatást” gyakorolhatnak a többségi demokráciára, befolyásolhatják, sőt, akár meg is kérdőjelezhetik. Idézte Bertrand Mathieu-t, a Sorbonne jogi karának professzorát és az Alkotmányjogászok Nemzetközi Egyesületének alelnökét, aki szerint a legitimáció ezen formája, amely a népre és az abból fakadó hatalomra ilyen befolyással bír, „inkább oligarchikus, mint demokratikus logika szerint működik, hiszen a nem kormányzati szervezetek nem a nép akaratából vagy a nép többségi szavazatának kifejeződéséből erednek”.
A levélben az Ekint figyelmébe ajánlotta Bertrand Mathieu „Alkotmány: semmi nem mozog és minden változik” című írását, amely szerinte jól mutatja a politikai és a civil társadalom fejlődését. Az egyes szervezeteket ellenőrzésük alatt tartó emberek és erők nem mindig jelennek meg nyilvánosan. Tavaly ősz óta egyre gyakrabban lehet találkozni, például az Egyesült Államokban vagy Franciaországban olyan sajtóhírekkel, amelyek feltárják azt a nyomást, amelyet külföldi szereplők gyakorolnak nem kormányzati szervezeteken keresztül a demokratikusan megválasztott vagy éppen megválasztandó hatalom gyakorlóira – fejtette ki Trócsányi László.
Megjegyezte: a jelenség nem új, erre reagált az Egyesült Államok már 1938-ban a külföldi ügynökök regisztrációjáról szóló törvénnyel (Foreign Agents Registration Act), amely jelenleg is hatályban van. Az Egyesült Államokban jelenleg 516 ilyen regisztrációra kötelezett szervezet van.
Hangsúlyozta: a nem kormányzati szervezetek „kilétének” kérdése felmerül, ha alkalmasak az országok politikai, biztonsági és gazdasági érdekeinek befolyásolására. A globalizációval a pénz- és tőkemozgások diverzifikálódtak és túlmutatnak az országhatárokon, „gyakran kikerülve” az állami vagy egyéb ellenőrzést. A civil szervezeteknek nemcsak előjogaik vannak, hanem lehetnek kötelezettségeik is, például, hogy legalább részben tárják fel, ha külföldről finanszírozzák őket – vélekedett.
Közölte: az Országgyűlés a törvénnyel kapcsolatban a Velencei Bizottság öt javaslatából hármat elfogadott. Csak a legjelentősebb támogatókat kell feltüntetni (500 ezer forint feletti adományozók), a korábbi három helyett csak a tárgyévet követő egy évig kell feltüntetni a külföldi támogatás tényét, és a szankciórendszerben is megtörtént az arányosságra és az általános szabályokra történő utalás – sorolta a miniszter.
Hozzátette, hogy két kérdésben az Országgyűlésben a törvényt megszavazó képviselők véleménye nem egyezik a Velencei Bizottság javaslatával. A vallási tevékenységet végző szervezetek, a sportegyesületek és a nemzetiségi egyesületek speciális jogállásúak, ezért nem tartoznak a törvény hatálya alá – írta. Álláspontja szerint annak a feltüntetése a sajtótermékekben és egyéb kiadványokban, hogy a szervezet 7,2 millió forintnál nagyobb külföldi támogatást kapott, „aligha lehet megbélyegző”, hiszen az érintettek nagy része nyilvános éves beszámolóiban eddig is „büszkén föltüntette ezt és nyilván nem azért, hogy saját magát megbélyegezze”.
Emlékeztetett: az Országgyűlés a Velencei Bizottság véleményét is figyelembe véve fogadta el a törvényt, nem vitatva, hogy a fent említett kérdésekben megmaradt a véleménykülönbség. A törvény elfogadása után néhány civil szervezet bejelentette, hogy polgári engedetlenséget hirdet és nem tesz eleget a törvény előírásainak. Trócsányi László felidézte: igazságügyi miniszterként akkor közölte, a jogot mindenkinek be kell tartania.
Azt is hangsúlyozta: Magyarországon rendelkezésre állnak azok a jogi eszközök, amelyek biztosítják, hogy akinek alkotmányossági aggálya van egy adott jogszabállyal szemben, alapjogai védelmében alkotmányjogi panaszt tegyen az Alkotmánybíróságnál. Az emberi jogokat nemzetközi bíróságok is védik. A magyar kormány a bíróságok döntéseit mindenkor tiszteletben tartotta. Azt írta, igazságügyi miniszterként mindig tartózkodott attól, hogy a független bíróságok és az Alkotmánybíróság döntéseit kritizálja, akkor is, ha esetleg nem értett egyet.
Úgy fogalmazott: a jog nem ismeri a polgári engedetlenség intézményét, de, jegyezte meg, „ha ismerné, akkor a jelenség már nem is lenne polgári engedetlenség”. Mint írta, „e körben sokunk számára alapmű Henry David Thoreau: Civil Disobedience (…) című írása és vele együtt vallom”, hogy az állampolgár morális okokból kényszerülhet engedetlenségre, de viselnie is kell a következményeit; a polgári engedetlenség nem egy „mottó”, amely alatt a káosz megengedett. Ez azonban – hívta fel a figyelmet – a jogon kívüli világhoz tartozik, és túlmutat az igazságügyi miniszter szerepkörén. Hozzátette: a meghirdetett polgári engedetlenség „morálisan sem indokolható”.