Rétvári: a málenkij robot bűn nélküli büntetés volt

Zebegény, 2018. január 14. Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára beszédet mond a német ajkúak málenkij robotra - szovjet kényszermunka-táborokba - hurcolásának 73. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen a zebegényi Havas Boldogasszony-templomban 2018. január 14-én. MTI Fotó: Mohai Balázs

A málenkij robotra elhurcolt embereknek semmiféle bűnük nem volt, bűn nélkül kellett büntetést elszenvedniük – mondta Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a vasárnap Zebegényben rendezett megemlékezésen.

A Pest megyei község önkormányzata, Zebegény Német Nemzetiségi Önkormányzata és a Sonnenblumen Hagyományőrző Alapítvány közös megemlékezésén Rétvári Bence azt mondta: a málenkij robot annak a küzdelemnek a része volt, amely a náci Németország mielőbbi legyőzéséért folyt a szövetségesek és a sztálini Szovjetunió között, amikor nem lehetett tudni, „ki ér előbb Berlinbe”.

Az államtitkár a megemlékezésen arról beszélt, hogy a második világháború végén Németország ellen vonuló szovjet és szövetséges hadseregek mindegyike elsőként akart eljutni Berlinbe, és a katonai versengést Sztálin szovjet diktátor olyan fontos kérdésnek tekintette, hogy annak mindent alárendelt. Ezért katonai parancsnokai, hogy bizonyítsák rátermettségüket, illetve, hogy elkerüljék az esetleges retorziókat, mindent megtettek annak igazolására, hogy erős ellenállásba ütköztek. Emiatt is törekedtek arra, hogy minél több embert hurcoljanak a Szovjetunióba – mondta.     Ha nem volt elég ember a városokban, akkor összeszedték őket vidéken, a falvakban is; fontos volt, hogy lehetőleg német nevű lakosokat gyűjtsenek össze, függetlenül attól, részt vettek-e a háborúban – fűzte hozzá.

Megjegyezte: ha a mai lakosságszámokkal kellene érzékeltetni, hány embert hurcoltak el, akkor össze kellene adni Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs és Szeged teljes lakosságát.
Rétvári Bence szerint Magyarországnak a 20. században a legnagyobb csapásokat mindig az „importideológiák” okozták, amelyek döntéseinek központja az ország határain kívül volt. Kifejtette: Bécsben döntötték el, hogy belépjen az ország az első világháborúba, amelynek következtében elveszítette területének kétharmadát, de határain kívül jött létre az a nemzetiszocialista ideológia is, amely miatt Magyarország elveszítette több százezer honfitársát, akár azért, mert zsidóként elhurcolták őket, akár mert a háború áldozatává váltak. Szintén kívülről jövő ideológia volt, amelyet Moszkvából irányítottak és „internacionalistává, istentelenné és kommunistává” akarta tenni az egész világot – tette hozzá.     Hangsúlyozta: a 21. században le kell számolni a kívülről jövő „importdöntésekkel”, és a magyar embereknek a sorsukról maguknak kell dönteniük Magyarországon.

A Havas Boldogasszony-templomban tartott szentmise után a program koszorúzással, filmvetítéssel és kiállítás-megnyitóval folytatódott.     1944 őszétől csaknem 800 ezer embert hurcoltak el Magyarországról hadifogolyként vagy internáltként többéves kényszermunkára, akár negyedszázados száműzetésre a Szovjetunióba. A túlélők első csoportja csaknem egy évtizeddel később, 1953. november 25-én térhetett haza a táborokból.