Reformáció 500 – Balog: az újrakezdések nemzete vagyunk

Az újrakezdések nemzetének nevezte a magyar nemzetet az emberi erőforrások minisztere a Komáromhoz tartozó Szőny református templomában tartott pénteki megemlékezésen.

Mi az újrakezdések nemzete vagyunk, amire sok példát látunk történelmünkben, de minden újrakezdésben lelkünkben erősebbek lettünk – mondta Balog Zoltán a reformációra és a Szőnyben otthonra talált felvidéki kitelepítettekre emlékező táblák avatásán.
Kifejtette: ez az ünnep azt jelenti, hogy képesek vagyunk tanulni a bajból; fontos azonban, hogy a tragédiából „ne a bosszút tanuljuk meg, mert az messze visz minket attól, hogy milyen fontosak és értékesek vagyunk egymás számára”.
A miniszter kijelentette, Közép-Európa felett új vihar készülődik és azt is megtanulhattuk az elmúlt 70 esztendőből, hogy csak azok maradhatnak meg, akik összefognak. „Csak az összefogásban van jövője Európának és Közép-Európának. Legyünk mi azok, akik kinyújtjuk a kezünket. Képesek vagyunk együttműködni, annak ellenére, hogy tudjuk, a benesi dekrétumoknak egy modern Európában nincs helyük” – fogalmazott Balog Zoltán.
A Kecskés László Társaság szervezte megemlékezés keretében tartott istentiszteleten Somogyi Alfréd, a Pozsonyi Református Egyházkerület esperese igehirdetésében azt mondta, hogy az elűzött felvidéki magyarok hiányoznak otthonról, utódaik még inkább. Őket bántották, de mi még mindig félünk – emelte ki.
A felvidéki magyarság a legsérülékenyebb magyar közösség és ma is úgy fogyunk, mintha fegyverrel üldöznének el szülőföldünkről – mondta, hozzátéve: hetven év alatt csak a módszer változott velünk szemben, a cél nem.
Somogyi Alfréd rámutatott, amikor Csehszlovákia a magyarokat nemzetiségük alapján kollektív bűnösséggel vádolta és megfosztotta jogaiktól, a nürnbergi törvényeket alapul véve emberiségellenes és háborús bűnt követett el.
„Ez egy bűnös alapkő, amire nem lehet államot építeni. A mai Szlovákia is a korábbi alapokon épült, és ez rossz, javítani kellene rajta” – mondta az esperes, majd hozzátette; „itt megállnék a beszédben, ami jóindulattal sem nevezhető prédikációnak”.
Az igehirdetést folytatva arra szólította fel a híveket, hogy ne a múlt sérelmeit lássák, mert akkor harag és bosszú tölti el őket és nem ez Isten akarata.
„Atyánk tervében benne volt az is, hogy megsebezzen, de nem hagyott bennünket elveszni. Gyógyít azzal, hogy emlékezünk, hogy kibeszéljük fájdalmainkat” – mondta Somogyi Alfréd, majd felidézte, hogy apjától évtizedek után tudta csak meg, hogy nagyapjának még a fogait is megnézte az a cseh gazda, aki kényszermunkára kiválasztotta.
Czunyiné Bertalan Judit (Fidesz), a térség országgyűlési képviselője felidézte, hogy néhány éve még nem jöhetett volna létre egy ilyen ünnepség. „Ehhez szükség volt arra a politikai akaratra, mely az alaptörvénybe foglalta, minden magyar felelős minden magyarért” – fogalmazott a képviselő.
Az Országgyűlés 2012-ben Komárom polgármestere, Molnár Attila (Fidesz-KDNP) kezdeményezésére nyilvánította a felvidékről kitelepítettek emléknapjává április 12-t, az első szervezett szállítmányok indulásának időpontját.
A határozatban rögzítették: az Országgyűlés szükségesnek tartja a méltó megemlékezést a benesi dekrétumok miatt a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített magyarságról.
Komárom az elmúlt évtizedben a kitelepítések emlékvárosának szerepét töltötte be. A helyi Kecskés László Társaság felvállalta a felvidéki kitelepítettek ügyét, könyveket és kiadványokat is jelentettek meg a témával kapcsolatban. Kecskés László helytörténész volt a Klapka György Múzeum megalapítója, őt Révkomáromból telepítették Komáromba.
Az 1945-ös Benes-dekrétumok a magyar és német lakosságon torolták meg Csehszlovákia széthullását, a nem szláv népességet megfosztották állampolgárságától, vagyonától és állásától. Csaknem 170 ezer magyar hagyta el emiatt az állam területét, javait kényszerűen hátrahagyva.