Pedagógusnap – Pedagógusoknak őszinte szeretettel – Pedagógusnapi köszöntő

Web

Vannak ünnepek, melyeket még véletlenül sem lehet elfelejteni. Egy-egy névnap, egy-egy évforduló kimegy az ember fejéből a nagy lótás-futás közben, de a pedagógusnap soha. A pedagógusnap nem hangos ünnep, arra való, hogy megálljunk egy pillanatra és köszönetet mondjunk azoknak, akik egész éven át foglalkoznak gyermekeinkkel.

Június első vasárnapja a pedagógusoké. Köszöntjük az óvónőket, a tanítókat, a tanárokat, őszinte szeretettel megköszönjük munkájukat, s mindazt, amit a szülők helyett is vállaltak egész évben. Valamennyien a legtöbbet teszik a jövőért, hiszen kezük között nemzedékek formálódnak. Egy nap az évből, amikor a diákok, szülők feledik az intőket és a rossz jegyeket, a pedagógusokban végre meglátják, ami munkájuknak is alapja: az EMBERT!

A pedagógusok szerepe meghatározó az ember életében, emlékük kitörölhetetlen a diákok életéből. A pedagógusok nemcsak a tudást adják át, hanem nevelnek is, igyekeznek megmutatni a helyes utat a mindennapokban. Ennek a munkának a valódi hasznát csak évtizedek múlva láthatjuk. A tisztesség, a hitelesség, a kötelességtudás, mások iránt érzett felelősség, az őszinteség örök emberi tulajdonsága a pedagógusoknak.

Ahogy változtak a körülmények, nekik is változniuk kellett, ilyen környezetben sok száz gyermeket tanítottak meg írni, olvasni. Nem könnyű mesterség az övék. A jó és kitartó pedagógus a kevésbé tehetséges és rossz gyerekből is tud embert faragni sok kitartással, akarattal. A tanításban nagyon fontos az emberség megtartása. Sokszor nehéz társadalmi időszakban kellett sok-sok gyereket elindítani a tudás útján, mindig figyelmeztetni őket vagy épp szüleiket az élet szép, de néha kiszámíthatatlan fordulataira. Megtanították a gyerekeket a jól végzett munka örömére, megtanították őket szeretni azt, amit csinálnak, segítettek megtalálni azt is, amit szeretni és tenni érdemes.

A pedagógusok nem nézhetik közömbösen a gyermekszemeket árnyékoló, otthoni feszültséget tükröző szomorúságot, riadtságot. Nincs az a szociológus, aki pontosabb látleletével szembesülne a társadalom gondjainak, mint a pedagógus. S tudván tudva, hogy az okokat kellene megszüntetni, szeretettel, bizalommal, türelemmel igyekszik újra és újra megnyugtatni a gyermekeket. Ezt meg lehet ugyan köszönni, de igazán megfizetni aligha lehet. A jó pedagógus tudja, hogy sokkal magasabb fizetést érdemelne, a jó pedagógus mégsem csak a fizetésért dolgozik! Mert pedagógusként, jó pedagógusként csak hivatásból dolgozik az ember. S ezt a hivatástudatot köszönik meg a mostani virágcsokrok, hiszen ezen a napon a virágcsokrok áldozatos, felelősségteljes nehéz munkát végző embereket üdvözölnek.

Ilyenkor nincs dolgozatírás, nincs felelés, vagy ha van is, szigorúan önkéntes alapon, és ilyenkor még a leggyengébb tanuló is felbátorodik, javítani kíván az összes tantárgyból. Ezen a napon a legszigorúbb szív is meglágyul, a jegyek valahogy gömbölyűbbekre sikerülnek, mert az ünnepelt is szeretne örömet szerezni a tanulóknak.

Pedagógusainknak – természetesen szülői segítséggel, a család alapvető hatására támaszkodva – tisztességes embereket, sőt: a tisztességes világért áldozatot vállaló embereket kell az iskolának nevezett, jellemformáló műhelyekben nevelniük. Nem ünneprontás ezen a napon megemlíteni, hogy ezért a nagyon nehéz és felelősségteljes munkáért jóval több hivatalos és nem hivatalos megbecsülést érdemelnének. Ilyenkor virággal köszöntik őket a gyerekek, a szülők, a mai és régebbi diákok. De köszöntő szavaink nemcsak erre az egy napra korlátozódnak. Nagyon nehéz és a jövő szempontjából döntő munkájukért érzett tiszteletünk kiterjed az év valamennyi napjára.

A pedagógusok emlékét egy életen át magunkban hordozzuk. A tananyag agyunkban megkopik, de szívünk nem felejt. a legigazibb pedagógusok az utolsó percig velünk maradnak. Talán ezért találták ki ezt a napot: ki virággal, ki egy öleléssel, ki meleg szóval köszönje meg e csodálatos hivatás gyógyíthatatlanul optimista képviselőjének, a jövő nemzedék nevelőjének – óvónőnek, tanárnőnek és tanár úrnak őszinte szeretettel!

Tollár Sándor