Belföld Pedagógusnap 2026 – Pedagógusként csak hivatásból dolgozik az ember – Pedagógusnapi köszöntő Közzétett 2025-06-02 0 Június első vasárnapja a pedagógusoké. Ezen a napon a virágcsokrok áldozatos, felelősségteljes nehéz munkát végző embereket köszöntenek. Ilyenkor nincs dolgozatírás, nincs felelés, vagy ha van is, szigorúan önkéntes alapon, és ilyenkor még a leggyengébb tanulói is felbátorodik, és javítani kíván az összes tantárgyból… Ezen a napon a legszigorúbb szív is meglágyul, a jegyek valahogy gömbölyűbbekre sikerülnek, hiszen az ünnepelt is szeretne örömet szerezni a tanulóknak. Vannak ünnepek, melyeket még véletlenül sem lehet elfelejteni. Egy-egy névnap, egy-egy évforduló kimegy az ember fejéből a nagy lótás-futás közben, de a pedagógusnap soha. A pedagógusnap nem hangos ünnep, arra való, hogy megálljunk egy pillanatra és köszönetet mondjunk azoknak, akik egész éven át foglalkoznak gyermekeinkkel. A pedagógusok nem nézhetik közömbösen a gyermekszemeket árnyékoló, otthoni feszültséget tükröző szomorúságot, riadtságot. Nincs az a szociológus, aki pontosabb látleletével szembesülne a társadalom gondjaival, mint a pedagógus. S tudván tudva, hogy az okokat kellene megszüntetni, szertettel, bizalommal, türelemmel igyekszik újra és újra megnyugtatni a gyermekeket. Ezt meg lehet ugyan köszönni, de igazán megfizetni aligha lehet. A jó pedagógus tudja, hogy sokkal magasabb fizetést érdemelne, a jó pedagógus mégsem csak a fizetésért dolgozik! Mert pedagógusként, jó pedagógusként csak hivatásból dolgozik az ember! S ezt a hivatástudatot köszönik meg a mostani virágcsokrok. Pedagógusainknak – természetesen szülői segítséggel, a család alapvető hatására támaszkodva – tisztességes embereket, sőt: a tisztességes világért áldozatot vállaló embereket kell az iskolának nevezett, jellemformáló műhelyekben nevelniük. Nem ünneprontás ezen a napon megemlíteni, hogy ezért a nagyon nehéz és felelősségteljes munkáért jóval több hivatalos és nem hivatalos megbecsülést érdemelnének! Ilyenkor virággal köszöntik őket a gyerekek, a szülők, a mai és régebbi diákok. De köszöntő szavaink nemcsak erre az egy napra korlátozódnak. Nagyon nehéz és a jövő szempontjából döntő munkájukért érzett tiszteletünk jeléül kiterjed az év valamennyi napjára! Köszöntjük az óvónőket, a tanítókat, a tanárokat, őszinte szeretettel megköszönjük munkájukat, s mindazt, amit a szülők helyett is vállaltak egész évben. Valamennyien a legtöbbet teszik a jövőért, hiszen kezük között nemzedékek formálódnak. Egy nap az évből, amikor a diákok, szülők feledik az intőket, a rossz jegyeket, a pedagógusokban végre meglátják, ami munkájuknak is alapja: az EMBERT! A pedagógusok emlékét egy életen át magunkban hordozzuk. A tananyag agyunkban megkopik, de szívünk nem felejt. A legigazibb pedagógusok az utolsó percig velünk maradnak. Talán ezért találták ki ezt a napot: ki virággal, ki egy öleléssel, ki meleg szóval köszönje meg e csodálatos hivatás gyógyíthatatlanul optimista képviselőjének, a jövő nemzedék nevelőjének – óvónőnek, tanárnőnek és tanár úrnak őszinte szeretettel! Tollár Sándor