Márciusban kinyílnak a lelkek is

0

Az ember általában márciusban szokta leemelni könyvespolcáról Petőfi Sándor verseskötetét. Hogy miért nem teszi máskor is, az ugyebár megmagyarázhatatlan, mint maga a március, ez a különös hónap, amely már nem tél, de még nem teljesen igazi tavasz.

Pedig most már hamarosan előkerülnek a könnyebb kabátok, amelyek gomblyukába kitűzzük a tavalyról gondosan megőrzött kokárdát, mert tudjuk: fontos találkozóra készülünk március 15-én, legnagyobb nemzeti ünnepünkön. S ezen a találkozón újra ott lesz Petőfi Sándor nagy költőnk is, akit a magyar nép mítoszának tartanak, az egyetemes líra egyik legnagyobb képviselőjének.

Emberség – Petőfi embersége – ez az, ami nem maradhat el a magyar szabadságharc 175. évfordulóján sem. Bár a szabadságharc elbukott, de a szabadság gondolatát nem törölhették ki a szívekből.

Lám, mégsem olyan jellegtelen, átmeneti hónap ez a március, amikor csak a szerény hóvirág és az ibolya nyílik. Mert kinyílnak ilyenkor a lelkek is, és alig van ember, aki legalább egyszer ki ne mondaná hangosan vagy csak befelé fordulva, önmagának a Petőfi által legszentebbnek tartott szót: SZABADSÁG!

Ezért kerülnek le ilyenkor a polcokról a csak kívülről poros verseskötetek. Költőjük több mint költő. Halálában vált többé!

Tollár Sándor

Töltsön be több kapcsolódó cikket
Még több betöltés Belföld

Vélemény, hozzászólás?

Ezt már olvasta?

Elismerés és köszönet az ajkai Tó Vendéglő kollektívájának

Amikor a közelmúltban kétszer is, tavaly szeptemberben újságíró kollégám és barátom temeté…