Belföld Köszöntjük az Ajkai Mentőállomás munkatársait! Közzétett 2023-05-10 0 Május 10-én 136 esztendeje, hogy az első magyarországi mentőkocsi elindult útjára, és 75 éve alakult az Országos Mentőszolgálat. Ajkán 1948 óta működik mentőállomás. Először a Timföldgyár látta el a mentési feladatokat 1953-ig. Utána készült el a jelenlegi mentőállomás helyén egy egyszintes épület, majd a kilencvenes évek legelején történt átépítés és az utóbbi években történt korszerűsítések során jobb körülményeket biztosítottak számukra. Van egy telefonszám, amelyet mindenki fejből tud, s ha álmából felkeltik, akkor is azonnal megmondja: 104 a mentőké. Az is ismeri, akinek soha nem volt dolga velük, aki olyan szerencsés, hogy mindeddig csak kívülről látta a száguldó, régebben fehér, ma már sárga gépkocsikat, hallotta szirénázásukat, amikor súlyos beteghez, vagy baleset helyszínére rohantak. Nekik a legdölyfösebb úrvezető is köteles helyet adni kocsijával az utcán vagy az országúton, s ha ritkán is mondjuk: tiszteljük azokat, akik nappal és az éjszaka minden órájában emberéletek megmentéséért küzdenek! A mentősökről el lehet mondani, hogy igazi bajtársak, mert társak a bajban, amiből minden erejükkel meg akarják menteni embertársaikat. Nincs köztük rang- és címkülönbség; amikor segíteni kell valakin, az orvos, az ápoló, a gépkocsivezető együtt siet életet menteni. Hiszen mentősnek lenni nem foglalkozás, hanem szent hivatás! Kemény, nehéz munka, s napjaink rengeteg problémája ellenére is szép hivatás a bajbajutottakon segíteni, a kiszolgáltatott betegeknek reményt vinni és életet menteni! Mentős nem lehet akárki, fontos az ápolt külső, a komoly fizikum, a megfelelő viselkedéskultúra, hiszen nem szólhat beteghez udvariatlanul, vagy netán durván. Száz százalékig megbízhatónak és becsületesnek kell lennie. Tehát a mentősök családjába bekerülni nem egyszerű, nagyon szigorú követelményeknek kell megfelelni. A mentőszolgálatnak régóta van egy közös óhaja: a társadalmat kellene felkészíteni megfelelő egészségkulturáltságra, általános egészségügyi műveltségre. Egyre több olyan elsősegélynyújtóra lenne szükség, akikre lehet számítani, megfelelő tudással beavatkozhatnának addig, amíg a hivatásos mentők a helyszínre érkeznek. Így megelőzhető lenne a betegek állapotának a romlása. Azt mondják, hogy akit megérintet a mentőzés varázsa, az nem szívesen válik meg a szolgálattól. Minden nehézség ellenére hűséges marad! Az ajkai mentőállomás munkatársai ezért is fogadják tőlünk ezt a néhány sort tiszteletünk és elismerésünk jeléül. Kívánjuk mindnyájuknak, hogy még sokáig leljék örömüket legszebb hivatásukban! Tollár Sándor
