Boldog karácsonyt ajkaiak!

A hozzá vezető út dönti el, hogy milyen lesz az ünnep. Nem lehet megrendelni sem a percet, sem a hangulatot. Ezt az ünnepet nem lehet megvesztegetni. Ezért olyan értékes.

Karácsony. Talán az egyik legszebb szavunk, hiszen a béke, a bizalom, az életszeretet ünnepe. Ezen a napon akár egyetlen igaz mosoly is felmelegítheti az emberek szívét.

Sajnos az életünkben nagyon sok harag és gyűlölet feszül, emberek törnek egymás ellen. Higgyük és reméljük, hogy a neheze már mögöttünk van még akkor is, ha kemény esztendők következnek ránk. Türelmet kell tanúsítanunk egymás és magunk iránt is, hiszen ha békességben tudunk élni egymással, akármilyen megpróbáltatások elé állítanak is bennünket a hétköznapok, könnyebben vehetjük az akadályokat. Tegyünk meg mindent a szép karácsonyért, s a mindennapokért.

A karácsony az esztendő legkedvesebb, legbensőségesebb ünnepe. A családé, a szereteté, az életé! Hiszen a családban dől el minden, ott van a szeretet iskolája! Egyébként a szeretet az a nyelv, melyet a némák is beszélnek, a süketek is hallanak és megértenek! Ha már a szeretetet szóba hoztam, ez azt jelenti, hogy az ember, akit szeret, a figyelmesség energiájával öleli át…!

Már említettem: a karácsony a család ünnepe is. De ki szerez örömet a magányosoknak, a családjuktól távol élőknek, vagy a magukra maradt idős embereknek? S a gyertyák arany fényénél el tudjuk-e felejteni kételyeinket, bizonytalanságunkat, a hétköznapok durvaságait? Tudunk-e örömet szerezni családunknak, ha más napokon lelkünkben félelemmel figyeljük embertársainkat, s közben egyre inkább eltávolodunk egymástól? Milyen időket élünk valójában? Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a megpróbáltatások csak rombolnak. Vajon többen vagy kevesebben hiszik-e el, hogy a szeretetnél nincs értékállóbb fizetőeszköz. És aki elhiszi, elégszer fizet, vagy fizetett ezzel? Akar közelséget családdal, közösséggel, és azokkal, akikkel egy városban lakik?

S vajon hány ember éhezik, fázik ezen a zord hideg karácsonyi napon a városunkban? S hány száz a magányos, a segítségre szoruló, a beteg, a lelki vigaszra váró? S nem is kell messzire menni – vannak segítségre szoruló szegények, vigaszra, jó szóra várók és vágyók a közvetlen közelünkben is.

Sokan élnek Ajkán, akik a legszükségesebbekért is naponta harcot folytatnak, vagy ami ennél is rosszabb, naponta elfogadják a körülményeket. Talán nem csapom be magam, ha hiszem, hogy oszlik a nyugalmasabb oldalon élők közönye. Talán nemcsak a látszat, meg az önigazolás mutogatja magát, talán már sokan, sokféleképpen és természetesen tudnak adni. Talán már sokan számon kérik mások bajait. Vannak, akik magányban, betegségben, csalódottságban ma Ady Endre szavaiba kapaszkodva akarnak életükön fordítani: „De jó volna játszadozó gyermek lenni / Igaz hittel, gyermek szívvel a világgal kibékülni, / szeretetben üdvözölni.”

A keresztény ember hite szerint az egész világot a ma született betlehemi gyermek, Isten válthatja meg. A mi szerepünk terjedjen ki legalább a környezetünkre, a családra, szeretteinkre, barátainkra. Persze, nem is a „megváltás”, csupán az emberséges szó, az együttérzés, a szeretet erejéig. Ajándékozzuk meg egymást – legalább a karácsonyi napokon – a megértés, a megbocsátás, az engesztelődés kegyelmével, s próbáljuk meg a karácsonyi érzéseinket és értékeinket kiterjeszteni a hétköznapokra is. Biztosan békésen és szebb lesz minden városunkban és a családokban. Biztos, hogy könnyebben viseljük a mindennapok megpróbáltatásait.

Kívánjuk az ünnepi hangulatban, hogy Ajka minden lakója olyan javakkal gazdagodjék, amelyek hosszú évekre szólnak, s amelyek tudvalevően semmilyen boltban nem kaphatók: örömmel, szeretettel, békességgel, megértéssel!

És meg-megújuló bizalommal reménykedjünk, hogy a megértés, a békesség és a szeretet valóban csodákra képes, képes megváltoztatni a világot. Képes újra és újra begyógyítani a sebeket; nemcsak évente egyszer-kétszer, gyantaszagú, fenyőfás ünnepeken tárjuk szívünket és ajtónkat szélesre az őszinte emberi érzések előtt, hanem – ahogyan József Attila megálmodta – egyre többen lesznek családok, igaz emberek, akik „…mindig várnak váratlan vendégre, / Az ő számára is terítenek / És megterítik a szívüket is.”

A béke és békesség nagy csendjét borítsa a karácsony városunkra. Legyen termékenyítő ez a csend kívül és belül is: a szívekben, lelkekben, az érzelmekben. Szűnjenek meg végre az alaptalan piszkálódások, ne villogjanak pengeélesen sebző szavak, csendüljenek el a parázsló felesleges viták. És ne csak karácsonykor legyen békesség Ajka városában!!!

BOLDOG KARÁCSONYT AJKA MINDEN LAKÓJÁNAK!

Tollár Sándor