Jövő nincs remény nélkül – Boldog karácsonyt ajkaiak!

A legszebb ünnepeink mindig a jövőről szólnak. Jövő nincs remény nélkül. A remény a boldogság megnyilatkozása, az élet talán legnagyobb adománya. Peregnek napjaink, dobálnak bennünket, és gyakran szem elől tévesztjük, hogy mihez van szükségünk a reményre, hogy mit akarunk a jövőtől.

Valószínű, erre egymagától nem is jön rá az ember. Mert ha egyedül van, akkor csak visszafelé néz. Senki sincs egyedül, az sem, aki azt hajtogatja, hogy minden ajtó bezárult előtte. Talán egy perc múlva már képes kimondani: köszönöm, amit látok, a teremtett világot, hogy még a rossz sem céltalan, mindennek jelentése van.

Az ember alighanem a múló idővel vívja a legnagyobb küzdelmet, és nem mondanám, hogy esélytelen, ha tudja, melyik napjának volt értelme, és melyiknek nem. Az jár jól, aki szigorú magához, hiszen az egymás után alábukó órákat életútnak is szokás nevezni. A magunk mögött hagyott napokat meg lehet magyarázni, le lehet tagadni, csak újra megélni nem lehet. Vannak egyszeri alkalomra rendelt cselekedetek és szavak, amelyek máskor csak utánzatok. Arra emlékeztetnek, hogy nem történtek meg, és nem hangzottak el, amikor ideje lett volna.

A karácsony szeretet ad, de nem azt pótolja, ami korábban elmaradt. Nem hiszem, hogy létezik emberfia, akinek nincs ilyen tartozása. Önzésben és hiúságban élők mindahányan egymásnak okozott veszteségeinkért meg kell próbálnunk megbocsátani egymásnak. Ha nem tesszük, a tegnap sokat elrabol a mától és a holnaptól. Megint az idő, megint az, ami volt, és ami elmúlt. Megint a kényszer, hogy visszafelé nézzünk, hogy sérelemben éljünk. Nem lesz nehéz, de magunkat büntetjük vele, hiszen megállunk.

Az élet több ennél, az a folytatásról szól. Az ember számára megszokott idő alatt elérhető örömcélokról szól. Nehéz megtalálni az irányt, de jó helyen keressük-e? Fölnéz az ember az égre, akar-e magának vezérlőcsillagot. Csak bátran, mert senki sem marad egyedül. A legszebb ünnepeink mindig a jövőről szólnak. Jövő nincs remény nélkül. A remény a boldogság megnyilatkozása, az élet talán legnagyobb adománya. A családban dől el minden, ott a szeretet iskolája, onnan nyílik minden járható út, hiszen az ember arra született, hogy szeressen, ez a legfőbb felelőssége. Az elmaradt szeretet nem pótolható, az örök veszteség marad. Megszenvedi egyén, család és nemzet.

Karácsonyeste az örök reményé, velünk van életünk minden pillanatában, mert megszületett Ő, Dávid városában. Karácsony estén Babits Mihály költőnk Karácsonyi ének című versében így kérleli a kisdedet: „Szeress hát minket is, koldusokat! / Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat. / Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk / törékeny játékunkat, a reményt.”

Amikor karácsony éjszakáján a szeretet angyala száll el felettünk, de szárnysuhogásának csitultával ne feledjük, hogy itt járt, és jótékonyan megérintett bennünket. Mivel az emberi életben a boldogság amúgy is ritka kincs, tűnő pillanat: MINDEN KEDVES AJKAI LAKOSNAK BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNUNK!

Tollár Sándor