Augusztus 26 – A Kutyák Világnapja a szeretet napja is

0

Augusztus huszonhatodika a kutyák világnapja. Ezen a napon azon gondolkodtam, hogy a több ezer éves kutya – ember kapcsolatban ki volt a főszereplő? Vajon az ember szelídítette-e magához a kutyát, vagy a kutya változtatta szelídebbé az embert. Vajon az ember érezte-e meg először, hogy egy társ, egy jó barát hiányzik az életéből, vagy a kutya húzódott mellé, ráérezve arra, hogy nélküle még emberi kapcsolatok ellenére is magányos az ember. Ki volt közülük, aki megértette a másikkal, hogy szükség van egymásra?

Mi emberek, ösztönösen érezzük, és pontosan tudjuk, attól válunk emberré, hogy a bennünk lévő törődés és szeretet a génjeinkből fakad. A Kisherceget a róka tette emberré, tőle tanulta meg az alaptételt: megszelídítette, tehát ettől kezdve gondoskodnia kell róla. Manapság, és évtizedek óta látjuk, hogy kevés a Kisherceg, miközben egyre több a megértésre, gondoskodásra és szeretetre vágyó róka… Házasságok, barátságok, emberi kapcsolatok akadnak el a „szelídítésnél”… Nem futotta többre. Elég egy csekélyke konfliktus, és összeroppannak a nemrég sziklaszilárdnak hitt kapcsolatok. De csak figyeljük meg a kutyánkat: nincs végzetes konfliktus, nincs haragosdi, nincs válás. Az ember és a kutya kapcsolata egy életre, sajnos, csak egy kutyaéletre szól. Bármit megtehetünk vele, egy perc múlva mintha mi sem történt volna. Ne higgyük, hogy mindezt érdekből teszi. Ő a szeretetre, a hűségre, és az emberhez kötődő igazi kapcsolatra vágyódik, erre van kódolva. Ez élteti. Ezért a kutyák világnapja a szeretet napja is, hiszen több szeretetet lehet tőlük kapni, mint némelyik embertől… Ha elköszönünk tőle, s pár perc múlva, mikor hazaérünk, úgy örül, mintha több hónapja mentünk volna el. Vágyódik a közelségünkre, külön simogatás nélkül is láb közelben fekszik, hogy érezhesse a testünk melegét. És mindez még csak maga a szeretet. Még nem szóltam a vakvezető kutyákról, a nyomozókról, a romok közt kutatókról, a pásztoroló-, házőrző-, valamint a szobakutyákról.

Összetartozunk, és talán ma már nem is fontos, hogy mi szelídítettük meg a kutyákat, vagy ők minket. A fontos az, hogy ők simogatásra vágynak, mi pedig arra, hogy simogathassuk őket. A kutya teste átveszi a bennünk lévő feszültséget, csökkenti a lázunkat, levezeti a görcseinket, és arra késztet, hogy kifejezzük a bennünk lévő szeretetet. Az elhivatott kutyások mondogatják: kutya nélkül is lehet élni, de minek! Ha a kutyánk megszólalna, talán ő is ugyanezt mondaná. A kutya tanulékony, mindent tőlünk, az embertől tanul. Egyszer talán majd mi is tanulunk valamit a kutyáktól…!

Soha nem fogjuk megtudni, mennyivel járult hozzá a kutya szeretetével és ragaszkodásával az ember megszelídítéséhez…

Tollár Sándor

Töltsön be több kapcsolódó cikket
Még több betöltés Belföld

Vélemény, hozzászólás?

Ezt már olvasta?

Leghatásosabb „gyógyszer” az Ajkai Kórház sebészetén

Az utóbbi hetekben műtét és azt követő kontrollok, varratszedés, injekciók miatt több időt…