Advent – Teremtőnk világosságában járjunk – Lelki készülődés karácsony szent ünnepére

Az Advent legszebb ünnepünkre, a karácsonyra készülődés időszaka. Ilyenkor újból átéljük Isten eljövetele utáni vágyódást és a megtérést. Ilyenkor eggyé alakul a múlt és a jelen, december 2-án, szombaton megkezdődik a lelki készülődés karácsony szent ünnepére. Az ajkai Agora-téren, a betlehemi jászol mellett felállított adventi koszorún fellobban az első gyertyaláng.

Advent a várakozás, a készülődés, az emlékezés időszaka. Krisztust várjuk, mert ő a mi reményünk, a megváltónk, szabadítónk, s ő a mi örök boldogságunk, az örök életünk forrása és beteljesítője. Hogy mire emlékezünk? Arra az időre, amikor az emberek várták a megígért megváltót. Isten ígéretet tett a megváltó elküldésére. Ezek az ígéretek teljesültek be az első karácsonykor, amikor az Isten öltött testet és jött a földre az emberek közé. Az adventi időszak ezért fontos lelki készülődés időszaka is. Karácsonyig négy hétvégén, szombaton az Agora-téren felállított betlehemi jászolnál lévő adventi koszorún meggyullad egy-egy gyertya az ajkai történelmi egyházak rendezésében. Az elsőt december 2-án a Szent István Király Általános Iskola és Óvoda diákjai és tanárai, a másodikat december 9-én a Református gyülekezet, a harmadikat december 16-án az Evangélikus gyülekezet, majd a negyediket december 23-án a Római Katolikus Egyházközség gyújtja meg.

A gyertya jelenti azt, hogy világosságra vagyunk hivatva! Isten meghívott bennünket az ő fia, Jézus Krisztus által a világosságra. Jézus mondja: én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. Jelenti a gyertya, hogy ezt a fényt, ezt a Krisztusi világosságot nekünk tovább kell adnunk, és azt is jelenti, hogy meg kell gyújtanunk a szeretet tűzét. Önmagunk és embertársaink szívében, lelkében, mert szeretet nélkül nem tudunk élni. A szeretet adja meg életünk célját, mert Krisztus a szeretet forrása! Az advent tehát Krisztusról szól, az Eljövendőről, ám kettős értelemben. egyrészt, hogy nemsokára, karácsonykor az Eljövendő valósággal megérkezik. Másrészt azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy Krisztus jövetelére még várni kell.

Az adventi belső elcsendesedés nélkül a karácsony az ember számára csak önámítás. Az Isten kétezer évvel ezelőtt megjelent a földi világban, hogy szeretetet, békességet, megváltást, üdvösséget hozzon az Istentől elszokott emberiségnek, hogy többé már ne sötétben tapogatózzunk, hanem a Teremtőnk világosságában járjunk. A mi fegyverünk nem más, mint a hitünk, és az a tudat, hogy Isten bizonyosan jön. Tehát a várakozás a remény iskolája.

Az emberek mind a négy hétvégén valamennyien hazaviszik lelkükben az egyre növekvő fényt, hogy karácsony estéjére valóban igazi lángra lobbanjon majd a szívekben!

Tollár Sándor