A karácsony ragyogása – Békés, boldog karácsonyt ajkaiak!

Karácsony talán az egyik legszebb szavunk. Vagy csak a jelentéstartalma teszi azzá? Karácsony a béke, a bizalom, az életszeretet ünnepe.

Nekünk felnőtteknek a gyermekkori karácsonyok gyönyörű emlékként maradtak meg, lassan már évtizedeken át sugárzó hatással.

Izgalmas készülődés volt a közös örömre. Amit nem az ajándékok bősége alapozott meg, hanem a családi szereteté. Az összetartozásé, amit ma is minden szóval, tettel erősíteni próbálunk. Hiszen mi, gyerekként ezt a teljes szeretetet kaptuk, az őszinteséget, az egymás iránti bizalmat. Kaphat-e gyermek ennél többet?

Hogy mennyivel nagyobb öröm adni, mint kapni, néhány évvel később derült ki. Most ismét újfajta karácsonyra készülünk. A családi hagyományok szellemében, de a középpontban gyermekeink, unokáink. A legnagyobb várakozással arra figyelünk, mit szólnak majd ők a fához? Milyen fényeket gyújt a szemükben a gyertya lángja, hogyan teszik kis kezüket csodálkozva arcukhoz a karácsonyfát látva? Számítunk természetesen mi is az ajándékokra, de igazi örömünk most gyermekeink, unokáink boldogsága lesz. S mennyivel nagyobb, gazdagabb öröm ez!

A gyermekkori karácsonyokra emlékezve, annak hangulatát továbbadva szeretnénk most és ezután ünnepelni. Hogy az egymáshoz tartozás, a másiknak örömet szerzés érzése, szándéka mind mélyebben ívódjon a gyerekek szívébe. Hogy a karácsonyt ugyanolyan reménykedéssel várják, mint mi. Nem az ajándékok számán, értékén gondolkodva, hanem az együtt tölthető napok semmivel sem pótolható hangulatát kívánva.

Hogy ez a hangulat ne csak a karácsony napjait szője át, hanem az egész évet. Amikor a MI többet és fontosabbat jelent az ÉN-nél!

December 24-én délutánra elhalkulnak városunkban is a hétköznapok zajai, nem járnak a dübörgő autóbuszok, elnéptelenednek az utak, az utcák – mintha összehajolnak egy nagy ünnepi családi asztalnál minden ember Ajkán.

De hát ott lehetünk-e valamennyien e városi terített asztal mellett? Jó lenne, ha ott lehetnénk. Sajnos, az ünnep meleg meghittsége sem feledtetheti el, mennyi baj és gond van – milyen iszonyatot hoznak ránk sanda szándékok, önző érdekek, akarnokságok. s hány ember éhezik, fázik ezen a napon a városban? S hány száz a magányos, a segítségre szoruló, a beteg, a lelki vigaszra váró? S nem is kell nagyon messzire menni – vannak segítségre szoruló szegények, vigaszra, jó szóra várók és vágyók a közvetlen közelünkben is.

Sokan élnek Ajkán, akik a legszükségesebbekért is naponta harcot folytatnak, vagy ami ennél is rosszabb, naponta elfogadják a körülményeket. Vannak, akik magányban, betegségben, csalódottságban ma Ady Endre költő szavaiban kapaszkodva akarnak életükön fordítani. „De jó volna mindent, mindent elfeledni, / De jó volna játszadozó gyermek lenni / Igaz hittel, gyermek szívvel a világgal kibékülni, / szeretetben üdvözölni.” Milyen időket élünk valójában? Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a megpróbáltatások csak rombolnak. Vajon többen, vagy kevesebben hiszik-e el, hogy a szeretetnél nincs értékállóbb fizetőeszköz. És aki elhiszi, elégszer fizet, vagy fizetett ezzel? Akar közelséget családdal, közösséggel és azokkal, akikkel egy városban lakik?

A legszebb ünnepeink mindig a jövőről szólnak. Jövő nincs remény nélkül. A remény a boldogság megnyilatkozása, az élet talán legnagyobb adománya. Peregnek napjaink, dobálnak bennünket, és gyakran szem elől tévesztjük, hogy mihez van szükségünk a reményre, hogy mit akarunk a jövőtől. Karácsony estén Babits Mihály költőnk Karácsonyi ének című versében így kérleli a kisdedet: „Szeress hát minket is, koldusokat! / Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat. / Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk 6 törékeny játékunkat, a reményt.”

A keresztény ember hite szerint az egész világot a ma született betlehemi gyermek, Isten válthatja meg. A mi szerepünk terjedjen ki legalább a környezetünkre, a családra, szeretteinkre, barátainkra. Persze, nem is a „megváltás”, csupán az emberséges szó, az együttérzés, a szeretet erejéig. Ajándékozzuk meg egymást – legalább ezen a napon – a megértés, a megbocsátás, az engesztelődés kegyelmével. S próbáljuk meg a karácsonyi érzéseinket és értékeinket kiterjeszteni a hétköznapokra is. Biztosan békésebb és szebb lesz minden városunkban, biztos, hogy könnyebben viseljük a mindennapok megpróbáltatásait.

Kívánjuk az ünnepi hangulatban, hogy Ajka minden lakója olyan javakkal gazdagodjék, amelyek hosszú évekre szólnak, s amelyek tudvalevően semmilyen boltban nem kaphatók: örömmel, szeretettel, békességgel, megértéssel! És meg-megújuló bizalommal reménykedjünk, hogy a megértés, a békesség és a szeretet valójában csodákra képes, képes megváltoztatni a világot. Képes újra és újra begyógyítani a sebeket; nemcsak évente egyszer-kétszer, gyantaszagú, fenyőfás ünnepeken tárjuk szívünket és ajtónkat szélesre az őszinte emberek érzése előtt, hanem – ahogyan József Attila megálmodta – egyre többen lesznek családok, igaz emberek, akik „…mindig várnak váratlan vendégre, / Az ő számára is terítenek / És megterítik a szívüket is.”

A 8400 INFÓ.HU áldott, békés, boldog karácsonyi ünnepeket kíván Ajka város valamennyi lakójának és természetesen családjának, hiszen tudják, a családban dől el minden, ott van a szeretet iskolája! Egyébként a szeretet az a nyelv, melyet a némák is beszélnek, a süketek is hallanak és megértenek! Tehát a legszebb ajándék a szeretet, ami nem kerül semmibe, akkor is a legnagyobb és legértékesebb ajándék, mert nem lehet becsomagolni, mégis örökre megmarad! Mindnyájan arra születtünk, hogy szeressünk, ez a legfőbb felelősségünk. Az elmaradt szeretet nem pótolható, az örök veszteség marad.

Tehát az egyszerű örömök jelentik a legtöbbet karácsonykor, ilyen apró örömöket kívánunk: baráti, családi üdvözletek, boldog emlékek és pillanatok tegyék ezt az ünnepet feledhetetlenné! Mivel az emberi életben a boldogság amúgy is ritka kincs, tűnő pillanat, ezért is nagyon boldog és békés karácsonyt kívánunk sok szeretettel! Amikor a karácsonyfához mennek, ne azt nézzék, mi van a fa alatt, hanem, hogy kik vannak körülötte, és ők hogyan viselkednek egymással. Azt hiszem, ez sokkal többet visz magával a következő évekre, mint egy szép sapka, sál, kabát, vagy márkás ital, amit ajándékként odaadunk. A jó szó, a simogatás, az ölelés, a szeretet sokkal értékesebb bármilyen ajándéknál!!!

Tollár Sándor