A jó pedagógus izgul a tanítványokért – Pedagógusnapi köszöntő

Június első vasárnapja a pedagógusoké. Köszöntjük az óvónőket, a tanítókat, a tanárokat, őszinte szeretettel megköszönjük munkájukat, s mindazt, amit a szülők helyett is vállaltak egész évben. Valamennyien a legtöbbet teszik a jövőért, hiszen kezük között nemzedékek formálódnak. Ezen a napon a virágcsokrok áldozatos, felelősségteljes, nehéz munkát végző embereket üdvözölnek. Egy nap az évből, amikor a diákok, a szülők feledik az intőket és a rossz jegyeket, a pedagógusban végre meglátják, ami munkájának az alapja: az EMBERT!

A jó pedagógus izgul a tanítványokért, a jó pedagógus szurkol nekik; a jó pedagógus emészti magát azokért a gondokért, amelyek egyik vagy másik diákjának a szüleit is nyomasztják. A jó pedagógus, ha olyan gyerekre bukkan, akin segíteni kellene, azért gyötri magát, hogy miként tudna segíteni a diákon. Legtöbbször ehhez először a szülőkön kellene segíteni, s ahhoz a pedagógus ereje általában kevés.

A jó pedagógus, ha olyan gyerekre bukkan, akin nem kell segíteni, akkor azon izgul, hogy el ne kallódjon ez a tehetség. A jó pedagógusra az a jellemző, hogy nincs nyugodt perce, mert a dolgozatjavítás, az órákra való készülés és a tengernyi fölösleges adminisztráció minden szabadidejét lefoglalja – és azért sincs nyugodt perce, mert minden szabad gondolatát lefoglalja a diákjaival való törődés. A jó pedagógus tudja, hogy sokkal magasabb fizetést érdemelne, a jó pedagógus mégsem a fizetésért dolgozik! Mert pedagógusként, jó pedagógusként csak hivatásból dolgozik az ember! S ezt a hivatástudatot köszönik meg a mostani virágcsokrok. De a köszöntőszavaink nemcsak erre az egy napra korlátozódnak. Nagyon nehéz és a jövő szempontjából döntő munkájukért érzett tiszteletünk kiterjed az év valamennyi napjára!

Ilyenkor nincs dolgozatírás, nincs felelés, vagy ha van is, szigorúan önkéntes alapon. Ilyenkor még a leggyengébb tanuló is felbátorodik, és javítani kíván az összes tantárgyból… Ezen a napon a legszigorúbb szív is meglágyul, a jegyek valahogy gömbölyűbbekre sikerülnek, hiszen az ünnepelt is szeretne örömet szerezni a tanulóknak.

A pedagógusok emlékét egy életen át magunkban hordozzuk. A tananyag agyunkban megkopik, de szívünk nem felejt. A legigazibb pedagógusok az utolsó percig velünk maradnak. Talán ezért találták ki ezt a napot: ki virággal, ki egy öleléssel, ki meleg szóval köszönje meg e csodálatos hivatás gyógyíthatatlanul optimista képviselőjének, a jövő nemzedék nevelőjének – óvónőnek, tanárnőnek és tanár úrnak őszinte szeretettel!

Tollár Sándor