Belföld Ülök a fa alatt Közzétett 3 hét telt el 0 Ülök a fa alatt. Természetesen a még január 6-ig feldíszített, s ezen a napon leszedett fenyőfa alatt, és éppen a fejemet töröm annak okán, hogy valami jópofa dolgot írjak – így utólag – még a szeretet ünnepéről. Magára valamit is adó újságírónak ilyenkor persze azonnal eszébe jut a bejgli, és máris nyert ügye van. Én viszont sohasem adtam magamra… Nekem régi karácsonyok jutnak eszembe ködbevesző gyermekkoromból, sültalmaillat, édesapám simogató tenyere, döcögő kerekű favonat, széphangú betlehemesek. Rég volt, tán igaz sem volt… Mielőtt azonban megkönnyeznénk emlékeinket, gondolkodjunk el együtt valamin. Milyen is volt valójában a 2025-ös karácsony? Vajon hány családban hangzott el az elmúlt napokban, hetekben a következő mondat? „De az idén igazán semmit se vegyetek nekünk gyerekek, hiszen tudjuk, nektek is épphogy fel nem kopik…” És azután szenteste meghatottan bontogattuk az apró csomagokat. Bár a legnagyobb örömöt talán mégiscsak szeretteink csillogó szemeiből kaptuk…! Úgy tetszik, azért tavaly meglódult ez a kis ország. S ezt teszi barátaink legtöbbje is. Hitem szerint mégsem velük versenyzünk igazán, valódi ellenfelünk a ketyegő óra csupán. Egyedül csak ő könyörtelen… Nagyon gyorsan rohan az idő… Hogy végül is mi az igazi tét? Talán éppen az elkövetkező karácsonyok. A gyomorgörcs nélkül megvásárolt ajándékaink. A megterített asztal. Friss sütemények az érkező vendégeknek. És a jókedvű újságíró, aki ismét karácsonyi cikket ír újév után. Vízkereszt napján. Naná, hogy a bejgliről! Tollár Sándor
