Véget értek a szalagavató ünnepségek

A szalagavatás a felnőtté válás határköve

Befejeződtek az ajkai középiskolákban a hagyományos szalagavató ünnepségek. Ez már a közelgő búcsút jelenti a régi barátoktól, tanároktól. Ilyenkor mindenki szívesen gondol vissza az iskolabálokra, kirándulásokra. Sírva és mosolyogva idézik fel a felejthetetlen élményeket.

Köszöntjük a „kifutópályán” repülés előtt álló fiatalokat. Lassan elérkeztek egy útelágazáshoz, ahol a megszokott közösségi létből kiszakadva elválnak útjaitok, és vár rátok a nagybetűs ÉLET minden áldásával és átkával együtt. Most válik majd igazán világossá számotokra, hogy van egy világ a szalagavatón innen, és van egy világ a szalagavatón túl. Mivel a kettőt nem lehet összehasonlítani, új időszámítás kezdődik számotokra. Ez az új korszak a saját sorsotok iránti felelősség időszámítása lesz annak tudatában, hogy nem egyszerűen csak biológiailag, hanem fizikailag, lelkileg és szellemileg is megfeleljetek a kor kihívásának.

A középiskolai tanulmányok végét jelentő szalagtűzés az ember életének egyszeri és megismételhetetlen élménye. Higgyétek el, megéri együtt lenni és egymást segíteni. Ez a nap a középiskolás évek fontos állomása, amely jelzi a szülőknek, hogy nem volt hiábavaló az áldozat, amit az elmúlt években hoztak. Visszatekinthettek tanáraitokkal együtt a közösen eltöltött időre, amit soha nem felejtetek el. Összeköt benneteket a közös múlt és a jó érzés, hogy összetartoztatok. Az ember életének szép élménye a középiskolás korszak, amit soha nem tud és nem is akar kitörölni az emlékezetéből. A közös út lassan véget ér, de az emlékek és a barátságok megmaradnak. Összekötnek benneteket a közösen átélt élmények, az együtt töltött évek. A tanulás, a munka java még csak most kezdődik. Fel kell készülni a vizsgákra. Ehhez is szükséges a család támogatása, a biztatás. Fontos, hogy jól sikerüljenek a vizsgák, mindenki érje el álmait, és felnőttként felelősséggel tudjon dönteni további sorsáról.

Soha nem látott lehetőségek birtokosai vagytok, szabadon beutazhatjátok az egész világot, egy kattintással a szobátokba varázsolhattok minden elképzelhető és képzeleten túli csodát. Rohanó világunk bonyolult, ellentmondásokkal teli, de nem kiismerhetetlen. Ebben a világban az emberi ész nemcsak építeni, hanem rombolni is tud. De vajon a bennetek lévő világ milyen? Érzelemtől, indulattól, észtől, vagy akarattól beszabályozott? Milyenné alakítottátok, mivel gyarapítottátok az elmúlt évek alatt? Várjátok, hogy megtörténjen veletek a csoda, vagy tesztek is érte? Hagyjátok, hogy elgazosodjon az életetek, mert úgy kényelmesebb, vagy munkálkodtok azért, hogy szebb, tartalmasabb, jobb és boldogabb legyen? A választ kinek-kinek magának kell megtalálnia.

Gondolom, ilyenkor a bálos-bulizós-könnyezős szalagavatók után elegetek van a jó tanácsokból, a segítségből, a féltésből, az aggodalomból. A kikapcsolódás után persze jön az „ébredés”, s hamarosan „kirepültök” a nagybetűs ÉLET-be. De hogy meddig juttok el a jelenlegi helyzetben, az rejtély… Még akadályként elétek tornyosulnak a szakmunkás- és érettségi vizsgák, és ezzel a gondtalan gyermeki évek lezárulnak. És itt a határ, ahonnan nincs visszatérés: ez a felnőtté válás határköve! Adamis Anna népszerű dalszövegíró gondolatával zárom soraimat: „…Arra születtünk, hogy tiszta maradjon a szívünk, s játsszunk még tovább!”

Ehhez kívánok nektek őszinte szívvel sok sikert!

Tollár Sándor