Magyar Kultúra Napja köszöntése

Himnuszunk, a magyarság felülmúlhatatlan jelképe

Január 22-én a Magyar Kultúra Napját ünnepeljük. A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be azt a költeményt, amely Erkel Ferenc zenéjével a magyar nép nemzeti imádsága, Magyarország Himnusza lett. Nemzeti Himnuszunk a magyarság eszmeiségének, érzelmi és gondolati szinten felülmúlhatatlanul jelképévé vált, amit azóta sem sikerült senkinek kitörölnie a magyarság, a magyar ember szelleméből. A Himnusz a költő legnagyobb hatású verse, amelyet szatmárcsekei magányában írt.

Harmincnegyedik éve január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. Ennek a napnak az üzenete, hogy őrködjünk kultúránk felett, hiszen mi magunk is gazdagabbak és boldogabbak leszünk általa!

A Magyar Kultúra Napja nem tartozik a hivatalos, piros betűs ünnepek közé, de már hosszú évek óta egyre eredményesebben hívja fel a figyelmet azokra a tárgyi és szellemi értékekre, melyeket méltán érezhetünk magunkénak.

„Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel” – szól nemzeti imánk, a Himnusz kezdősora. Kölcsey Isten áldását kérte nemzetünkre. A Himnusz közös éneklésével, a hagyományaink rendkívül gazdag tárházából merített ünnepi műsorainkkal, közös megemlékezéseinkkel mi is ezt tesszük ezen a napon.

Szép gesztus, ha ezen a napon kifejezzük tiszteletünket és hálánkat azért, hogy van, aki élteti, tovább adja, és új csodákkal gazdagítja a magyar kultúrát Ajkán is, amelynek igazi tartalmát a zene, az irodalom, a történelem, a múltunk és hagyományaink mellett az anyanyelvünk, a magyarságtudatunk, értékeink és emberségünk adja.

Ha azt mondjuk kultúra, mindig fennkölt és magasztos dolgokra gondolunk. Nemzeti művészekre, országos műhelyekre és zenekarokra, tekintélyes intézményekre. Természetesen ez mind része egy nemzet kultúrájának. Ezen a napon felhívhatjuk a figyelmet azokra az értékekre, amelyeket évszázadok alatt sikerült megőrizni, és a magyar ember magáénak érez. A magyar művészet kiemelkedő alakjainak gondolatai fogódzót jelentenek valamennyi alkotó és kultúrát formáló ember számára, támogatást a népek és nyelvek közötti egyenlőség és egyenjogúság megvalósításához. Ezért ez a nap felhívás a magyar kultúra valamennyi barátjához és művelőjéhez, hogy vessük tekintetünket az ezeréves magyar műveltségre, művészetre és tudományra, amely segít számba venni a jót és a rosszat, mérlegelni a múltat, jelent, s tervezni a jövőt.

A kultúra magában foglalja a tudást, a hitet, a szellemi tevékenységet, az erkölcsöt, a jogot, a sportot, a hagyományokat, a viselkedésmódot, amelyek társadalomba szervezik az egyént. A magyar kultúrát – mint minden nemzet kultúráját – meghatározza történelme, politikája, földrajzi adottsága, a temetői, hol halottai nyugszanak és a jövőképük. Nemzeti létünk, eggyé tartozásunk egyik kötőanyaga a Himnusz. A kultúrának a nemzet szervező erejének kell lennie. Büszkék lehetünk nemzeti kultúránk nagyjaira, közöttük olyan ajkaiakra is, akik nyomot hagytak, hagynak a haza, a világ kultúrájában.

Hannah Arendt német filozófus, a huszadik század egyik legnagyobb hatású gondolkodója így fogalmaz: „A művészet és a kultúra két dologban különbözik minden mástól a világon. Célja nem a hasznosság, hanem a csodálat keltése, az élmény adása, értéke pedig az örökkévalóság!”

Büszkék lehetünk Ajka városában működő zenekarokra, énekkarokra, színjátszó-csoportokra, képzőművészeti műhelyekre. Valamennyien tehetségük által azon munkálkodnak, hogy valami fontosat hozzátegyenek városunk közösségi életéhez. Évről-évre többet tesznek Ajka kulturális életének jobbításáért, az eddig elért sikerek megőrzéséért. És nem szavakkal, hanem a legszebb módon: tetteikkel, munkájukkal! A Magyar Kultúra Napján ünnepeljünk abban a szellemben, hogy hinni tudunk önmagunkban, nemzetünkben, és a magyar emberekből ki nem alvó tűzben!

Tollár Sándor