Államtitkár: a magyarországi németek példát mutattak

Bóly, 2018. január 19. Koszorúk a szülőföldjükről elűzöttek emlékére állított emlékhelyen a Baranya megyei Bólyban a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja alkalmából tartott koszorúzás után 2018. január 19-én. MTI Fotó: Sóki Tamás

A magyarországi németek példát mutattak: felálltak, újra munkába kezdtek és megmutatták erejüket – hangoztatta az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) európai uniós fejlesztéspolitikaiért felelős államtitkára Bólyban, a magyarországi németek elhurcolásának emléknapján, pénteken.

Schanda Tamás a fele részben német nemzetiségű baranyai városban megtartott megemlékezésen a kollektív bűnösség elvére alapozott elhurcolásokra utalva arról beszélt, hogy a hetvenkét évvel ezelőtt kezdődött „embertelen tettet, történelmi bűnt” követően az ország német nemzetisége újraszerveződött, és mára egyre többen vallják meg gyökereiket. 1946-ban ezen a napon indult az első vonatszerelvény Németországba „kiűzött, kitagadott honfitársainkkal” – idézte fel a politikus a Nepomuki Szent János nevét viselő katolikus templomban rendezett eseményen.

Csaknem két és fél év alatt – három hullámban – több mint kétszázezer német embert „szakítottak el tőlünk”, a „kollektív bűnösség gyalázatos hazugsága” alapján – tette hozzá.
Schanda Tamás leszögezte: Magyarországon többé senkit sem foszthatnak meg alkotmányos jogaitól. „Többé senkinek nem kell félnie, tartozzon bármely nemzetiséghez, valláshoz, vagy más kisebbséghez” – hangoztatta.

Szólt arról is, hogy Magyarország ma elismeri államalkotó nemzetiségei jogait, segíti érdekeik érvényesítését, támogatásukat a kormány kiemelten kezeli. 2010 óta három és félszeresére emelték a német nemzetiségnek nyújtott támogatást, tavaly ez meghaladta a 2,1 milliárd forintot – fűzte hozzá.
A németség úgy alkotott maradandót, hogy közben saját identitását is megtartotta: „egyszerre voltak hű magyarok és hű németek, akik sosem tagadták meg gyökereiket, és sosem dobták el saját kultúrájukat” – mondta.
A magyarországi németek történelme arra figyelmezteti Európát, hogy van létjogosultsága a különböző kultúrákat megőrizni kívánó törekvéseknek. A székelyföldi magyar autonómiatörekvésekre is utalva megjegyezte: „a zászlókat sehol sem tiporhatják, mert újra kitűzik, még ha akasztás jár is érte”.
Ritter Imre, a németség parlamenti szószólója a többi között arról beszélt, hogy a tragédiára emlékezni felelősség és kötelesség, a pártoktól független német parlamenti képviselő megválasztását pedig a nemzetiség erkölcsi felelősségének nevezte.

Heinek Ottó, az Országos Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke beszédében arról szólt, hogy az emléknapok az értékek megőrzésének szükségessége mellett a diszkrimináció, a kirekesztés és a jogtalanság elleni kiállás fontosságáról is szólnak.
A szentmise után megkoszorúzták a németek elűzésének és a Felvidékről a Benes-dekrétumok következtében Bólyra telepített magyaroknak is emléket állító emlékművet. A baranyai városból a második világháború után mintegy nyolcszáz német nemzetiségű polgárt űztek el.