1956-os forradalom – Méltósággal és tisztelettel emlékezni

Budapest, 2017. október 23. Résztvevők virágot helyeznek el a II. kerületi Nagy Imre Emlékháznál tartott megemlékezésen az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 61. évfordulóján, 2017. október 23-án. MTI Fotó: Mohai Balázs

Ötvenhatos forradalom hatvanhatodik évfordulóján

Október huszonharmadika minden magyar szívében emlékeket őrző összekötő kapocs. Egy generációnak emlék. Győztes, szép, felszabadító, mert a magyarság szívéből jöttek céljai, jövőt ígértek, emberi méltóságot, független hazát.

Az 1956-os év nagy slágere a „Bárhogy lesz, úgy lesz” volt. Október 23-án azonban az egyetemi ifjúság és a hozzá csatlakozó tömeg azt mondta: ne legyen akárhogy! Elég volt a megaláztatásból, a félelemből és a kiszolgáltatottságból.

Emlékezzünk arra az alig két hétre, amely sok mindent megváltoztatott. Emlékezzünk a helytállókra, akik az utcán harcolva életüket áldozták egy szabad, független Magyarországért, akik közül sokakat jeltelen tömegsírba temettek. 1848-hoz hasonlóan 1956-ban is a fiatalok vállalták elsőként az igazság kimondásának történelmi küldetését. Az érdem azoké is, akik felnevelték az ötvenhatos ifjúságot a szabadság szeretetére és az igazság tiszteletére. Azt akarták elérni, hogy hazánkban a magyar ember legyen a legfontosabb, s bizonyították, hogy a magyar embernek helyén van a szíve.

Ez a generáció vagy harcolt, és most erre emlékszik, vagy megélte, és ennek nyomait őrzi. Jó néhányan közülük a mai napig boldogan idézik ifjúságuknak e szép napjait úgy, hogy életükben először érezhették szabadnak magukat. Ezek a generációk ma már együtt ünnepelnek itthon és a világban szerteszét, hogy a nemzetiszínű zászló, amely nekünk, csak nekünk magyaroknak az összetartozást jelképezi, ezen a napon szabadon lobogjon.

Október huszonharmadika nemzeti ünnep. Egy ország ünnepe. Az események részesei közül még sokan közöttünk vannak. Apák, anyák, nagyapák és nagyanyák. Mégis 1956 megünneplését egyfajta zavar lengi körül. Mintha nem tudnánk, hogyan ünnepeljünk. Mintha nem mernénk bízni a másikban, mintha képtelenek lennénk a felszabadult, egységes ünneplésre a szabadság és egység ünnepén. Hosszú időn keresztül nem volt szabad emlékezni a magyar nép hőseire, csak félve, titokban mertek gyertyát gyújtani emlékükre. Harminckét éve, hogy szabadon megünnepelhetjük, szabadon emlékezhetünk a forradalom és szabadságharc eseményeire, eszméire.

Huszonharmadikán emlékezzünk a nemzet egységére, hősiességére, bátorságára, hűségére és áldozatkészségére. Emlékezzünk azokra az emberekre, akik elismerést, megbecsülést és dicsőséget szerezetek a magyar névnek.

„Lényeges dolgokat az emberek között soha nem a szavak, mindig csak a magatartás és cselekedetek intézték el” – írta Márai Sándor író, költő, aki túlélte a forradalmat. Soha nem a szavak számítanak az emberek közötti kapcsolatban, hanem a tettek és a cselekedetek. Kiállás a másik emberért, a segítségnyújtás embertársainknak mind-mind olyan cselekvés, amely hatást gyakorol közvetlen környezetünkre, mert ha ez az egymásra való odafigyelés szélesebb körben is elterjed, akkor talán jobbá tehetjük vele a mai Magyarországot, és természetesen városunkat is.

Nekünk, a hősökre emlékezőknek feladatunk, hogy napjainkban is kiálljunk azon követelések és értékek mellett, melyeket a forradalom hősei zászlójukra tűztek. Nem engedhetjük, hogy 1956 eszméje feledésbe merüljön, és magyarságunk hátrányt szenvedjen hazánkban. Tegyünk hitet a demokrácia helyreállítása és az erőszakmentesség mellett. Erkölcsi elveinkben pedig hinni kell. Teljes szívvel hinni. Nem beletörődni, nem feladni soha. Remélhetőleg az élet még nagyszerű dolgokat tartogat számunkra. Csak ezt a hitet nem szabad feladnunk, hangosan és közösen ki kell mondanunk, nem azért jöttünk a világra, hogy elszenvedjük az életet, hanem hogy értelemet adjunk neki!

Október huszonharmadika a legfiatalabb nemzeti ünnepünk, emberi kötelességünk, hogy azokra, akik tisztességgel harcoltak a nemzeti ügyért, méltóképpen emlékezzünk. akarjunk tisztességesek, emberek és magyarok lenni a hétköznapokon is. 1956 azonban nemcsak nemzeti ünnep, hanem nemzeti felelősség is mindenkinek, aki képes nemzetben gondolkodni. Felelősség azért, hogy ötvenhat köztünk élő szereplői békességben, tisztességben éljék napjaikat, lássák harcaik eredményét. Felelősség azért is, hogy ez az ünnep a fejekben és szívekben nemzeti ügy és a jövőért érzet felelősség legyen, s közösen érezzük gyermekeinkkel, hogy jó magyarnak lenni, mert az egyetlen kis nép vagyunk a földön, amely 1956-ban példát mutatott.

Ehhez az ünnephez fel kell nőni. Méltósággal és tisztelettel kell emlékezni a harcolókra, a velük együtt érzőkre, az áldozatokra, és ugyanilyen méltósággal és tisztelettel őrizzük nemzeti múltunk e napjának emlékét. Ez a nap, ez az ünnep erről szóljon itt Ajka városában is!

Tollár Sándor